Petényi J. S. a Magyar Tudományos madártan megalapítója 1799-1855

Előszó

FÖLAJÁNLÁS.
Ugy határozták el az illetékesek, hogy a második nemzetközi madártani kongresszus 1891-ben Magyarország fővárosában, Budapesten tartassék meg. Törvényhozás, kormány, városi hatóság vetélkedtek az eszközök előteremtésében. Magyar szakembereknek, a madártan és az állattani disciplinák szerény magyar képviselőinek jutott az a nehéz és mind a mellett kedves feladat, hogy a nagy fontosságú ügynek testet, lelket adjanak.
És a midőn Magyarország közoktatásügyi miniszterének - gróf Csáky Albin-nak - fölhívására Magyarország, s hozzá Horvátország ornithologusainak zöme e föladat megvalósítására itt Budapesten öszszegyűlt, hogy a szükséges lépések fölött tanácskozzék, s mikor ez az első megbeszélés a maga széles medrében folyásnak indult és sikert aratott: akkor, mintegy varázslatra, önkénytelenül is föléledt az emberekben a visszaemlékezés egy szerény magyar természetvizsgálóra, ki hajdan, korának legkitűnőbbjeivel összeköttetésben, egész gondokkal teljes, emésztő tevékenységben elröppent életét valódi apostol odaadásával áldozta föl, hogy népének a természettudományok és különösen a madártan megkedveléséhez és műveléséhez vezető ösvényt megmutassa, s hogy nemzetét a tudományos előrehaladás emez ágának is megnyerhesse.
Ez a fölvillanó visszaemlékezés Petényi János Salamon-ra vetette fényét; reá, a magyar tudományos madártan atyjára, tanítóink és apáink tanítójára; a jó öreg rentendorfi lelkészre, a német ornithológusok «Brehm apójának» kedvelt komájára és barátjára; Nauman, Oken, Schlegel, Geoffroy Saint Hilaire, Heckel Jakab, Nathusius, a két Natterer, Kollár, Fitzinger, E. Baldamus, Cochrane, és mások barátjára. Vissza