Előszó
E tanulmány a Budapest építészeti topográfia pesti köteteinek előszava. A fővárosról eddig a Budapesti Műemléki Topográfia budai I. (1955) és II. (1962) kötetei jelentek meg. Új sorozatunk nem e műemléki topográfiák folytatása, hanem céljában, felépítésében, tárgyalási módjában eltérő mű, a főváros épületállományának önálló koncepciójú áttekintése. Új, eltérő szemléletünk alapja az a felismerés, hogy a hagyományos „műemléki" topográfiák módszertana túlhaladott, használhatóságuk korlátozott.
A Budapesti Műemléki Topográfia kötetei a város épületeit műemléki értékeik szerint rostálták meg. Említendőnek ítélték azokat az épületeket, amelyek megírásuk vagy kiadásuk idejének műveltsége és felfogása szerint emlékőrzőnek számítottak, építészeti és művészeti szempontból egyaránt. Az épületek ismertetésének alapja külső és a belső leírásuk volt. E gyakorlat mára túlhaladottá vált. Az épített örökség egyes elemeinek megkülönböztetése a nekik tulajdonított „érték" alapján az értékelés korát jellemezheti ugyan, de nem alkalmas arra, hogy időtálló összefoglaló alapja legyen. Nincs külön műemléki, vagy építészeti érték. Valamennyi elkészült ház vagy építmény jellegű alkotás korának tükre.
Nincs olyan korszak-, vagy értékhatár sem, amely meghúzható lenne épületek között, műemléki, vagy tágabban értelmezett építészeti szempontból. E két fogalom mára ellentmondásba is került egymással. A múltbeli és jelenlegi építészeti érték ma is felismerhető, a műemlékiség és a műemléki érték fogalma viszont újra meghatározásra vár.
A történeti érték fogalma ugyanis nemzedékenként változik. Változik múlttal való kapcsolatunk is. A múltnak nem létezik a leíró személytől független objektív képe, afféle végső igazság, ami felé minden tudományos művel közelebb kerülünk. A múlt soha sem adott, egyértelmű és végleges. Képét mi alakítjuk, felfogásunk és érdekeink szerint. E kép minden nemzedékben más és más. Aki nem fogadja el kora múltképét, társadalmával kerül konfliktusba. Aki viszont tartós értéket akar alkotni, át kell nyúlnia korokon és nemzedékeken; nem igazodhat csak saját korának ízléséhez és értékrendjéhez, és nem mondhat ezek nevében ítéletet sem.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal