Pest megyei építőmunkások életkörülményei a dokumentumok tükrében (1900-1945)

Előszó

Tanulmányomban Pest megye építőipari munkásainak munka- és életkörülményeit igyekszem vázolni a századfordulótól a felszabadulásig. Az építőipar már a századforduló táján közel másfél tucat szakmát foglalt magába, ezek közül elsősorban a kőműves, ács és kőfaragó szakmákkal foglalkozom és csak a mai Pest megye területére vonatkozóan.
Természetesen e szakmák általános helyzetét is vázolnom kell az összehasonlítás lehetősége miatt, Budapest építőipari munkásainak helyzetét pedig különösen részletesen ismertetem, hiszen Pest megye munkásainak sorsára ez volt a legnagyobb hatással. Az összefonódás többoldalú. A tárgyalt időszakban - ha külön megállapodás nem szabályozta -, Pest megye nagy részén a budapesti munkabéreket tekintették irányadónak, természetes tehát, hogy a megyei építőmunkás fél szeme mindig Budapesten járt, a fővárosi bérharcok eredményét figyelte. Ha lakóhelyén nem talált munkát, legelső útja a fővárosba vezetett, hogy itt próbáljon szerencsét. Ha sikerült elhelyezkednie, nemcsak a fővárosi munkások által kiharcolt kedvezőbb munka- és bérfeltételeket fogadta el, de legközelebb már részt vett az azokért folyó harcokban, nemegyszer vállalva az elbocsátás, letartóztatás, bebörtönzés veszélyét is. Ugyanakkor a fővárosi munkanélküliség növekedésével sokszor kerekedett fel budapesti munkás, hogy a közeli falvakban keressen munkalehetőséget. Vissza