Előszó
A múzeumok, emlékházak, emlékszobák, jelentősebb helytörténeti gyűjtemények száma Pest megyében meghaladja a negyedszázat.
Nincs közöttük egy sem, amelyik a külsejében, oszlopsoros csarnokával...
Tovább
Előszó
A múzeumok, emlékházak, emlékszobák, jelentősebb helytörténeti gyűjtemények száma Pest megyében meghaladja a negyedszázat.
Nincs közöttük egy sem, amelyik a külsejében, oszlopsoros csarnokával kifejezésre juttatná, hogy épületét a "múzsák", a tudományok és művészetek "szent" hajlékául emelték; de van köztük nádtetős ház, egyszerű szoba vagy műterem, ahol legnagyobb íróink, művészeink egyikét-másikát csókolta homlokon a múzsa, s amelyeket ezért az utókor tisztelete, kegyelete emlékhelyekké szentelt. Egykori legváltozatosabb rendeltetésű épületeket - magánház, iskola, kastély, banképület, huszárlaktanya - töltöttek meg a régmúlt és most már a jelen emlékeinek, alkotásainak is hivatásos vagy hivatott gyűjtői a város, táj vagy a község gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődését, művészetét, népi életét szemléltető tárgyakkal, dokumentummokkal. S ezeket nemcsak gyűjtik, de be is kívánják mutatni.
A múzeumügy éppen korunkban érte el ugyanis fejlődésének azt a jelentős szakaszát, hogy tudományos feladataik végzése mellett a múzeum egyre inkább népművelés intézményévé válik. A gyűjtésen kívül a múzeumok fontos feladata ma már a tudományos feltáró munka alapján létrehozott kiállítások rendezése, tudományos és ismeretterjesztő előadások tartása, kiadványok megjelentetése; a múzeumi nevelés és oktatás. Ugyanekkor a nép műveltségének rohamos emelkedése az embereknek is nagyobb tömegében keltette fel a vágyat és igényt a múlt megismerése, a múzeumok látogatása iránt. 1965-ben pl. 17,5%-kal nőtt a magyar múzeumok látogatóinak száma, és meghaladta az 5 milliót.
Vissza