Pest-Buda/Anno 1838. (nem teljes)

Előszó

A XIX. század első fele a magyar főváros történetének egyik legérdekesebb fejezete. Az ipar, kereskedelem és közlekedés fellendülése és a lakosság számának rohamos növekedése egyre világosabbá tette a két város központi jelentőségét. Megmutatkozott ez mind gazdasági, mind kulturális téren. Buda, a középkori királyok városa, a XVIII. századtól kezdve ismét a legfontosabb kormányhivatalok székhelye lett, a gazdag Pesten egymás után jöttek létre a szellemi élet gócpontjai: A Nemzeti Múzeum, a színházak, nyomdák és a Magyar Tudományos Akadémia. A negyvennyolcas forradalom megmutatta, hogy politikai tekintetben is itt van az ország szíve.
A társadalmi fellendüléssel egyidejűleg tért hódító klasszicizmus építészete Budán is, de főleg Pesten, egységes jellegű városképet alakított ki. Ezt ugyan a századvég újabb gazdasági fellendülésének hatalmas építkezése, majd a második világháború pusztításai jórészt megsemmisítették, de szerencsére nem tűnt el nyomtalanul. A fennmaradt épületek és a korabeli leírások alapján szemléletes képet alkothatunk magunknak a reformkor Pest-Budájáról, de más is segíti rekonstrukciós munkánkat.
A harmincas évektől kezdve az egész várost megörökítő látképek mellett olyan veduták is készültek Budapestről, amelyek egyes szebb részleteket választottak témául. A látképek gyakran sorozatban jelentek meg, gyakran könyvformában, az egymás után forduló lapokat nyugodt nézegetésre kínálva. De nem ritkák a nagyméretű, falra függeszthető darabok se, amelyek a részleteket egyszerre tárják a szemlélő elé. Ide tartozik a gróf Vasquez Károly (1790-1861) kiadásában napvilágot látott sorozat is, amely 1837-38-ban jelent meg. Vissza