Perzsa szőnyegek

Előszó

A régi Magyarországon a török szőnyegek mellett a perzsák terjedtek el legnagyobb számban. Az első magyarországi levéltári adat abból az időszakból maradt fenn, amelyből tárgyi emléket még nem ismerünk. Antonio Bonfini, Mátyás király udvari történetírója jegyezte fel 1486-ban a francia királyhoz küldött követjárás kapcsán, hogy a király ajándékait Beatrix királyné többek közt perzsa szőnyegekkel gazdagította; 1493-ban pedig olyan perzsa szőnyegekről tesz említést, amelyeket korábban Ali bég Váradnál zsákmányolt, s Kinizsi Pál szerzett vissza a törököktől.
A 16. századi írott forrásokban gyakran találkozunk származási hely megjelölése nélküli szőnyegekkel, ezek közt minden bizonnyal perzsák is voltak. A 17. századi levéltári utalások száma felszaporodik. A perzsa szőnyegeket egykorú magyar szóhasználat szerint "déván", vagy "diván" szőnyegnek nevezték, mint ahogy az Tökhöly István 1670. október 24-én összeírt ingóságai közt olvashatjuk: "Item tapetes persici wulgo Devan szüniegh magni no. 9". A fennmaradt számos adat közül, csak egy "fejedelemi" példát ragadunk ki. Bethlen Gábor gyulafehérvári palotájának berendezését 1629-ben írták össze. A palota berendezési tárgyai között 155 antik és bibliai jelenetet ábrázoló falikárpit, 105 török, 39 származási hely megjelölése nélküli szőnyeg mellett 154 perzsa szőnyeget találunk. A fejedelem számadáskönyvei szerint a perzsa szőnyegek egy részét követei útján Isztanbulban vásároltatta. Azonban a perzsa szőnyegeknek jelentős belföldi forgalma volt, amit bizonyít a fejedelem 1627-ben kibocsátott árszabása, amelyben a perzsiai szőnyegek árát is szabályozták. Vissza