Perugiai Bernát kódexe és a Pray-kódex helye a középkori magyar könyvfestészetben

Előszó

Az Esztergomi főszékesegyházi Könyvtár Expositiones in Cantica canticorum (Mss. II. 3.) kézirata és az Országos Széchényi Könyvtár Pray-kódexként (Nyelvemlékek 1) ismert emlékének egy tanulmányon belüli vizsgálatát az indokolja, hogy a magyar szakirodalomban mindkét kézirat az Admonti biblia (wien, Österreichische Nationalbibliothek, Cod. ser. nov. 2701-2) festményeinek, iniciáléinak hatását mutató emlékek között szerepelt (1).
A három kézirat közti összefüggés azon a feltételezésen alapult, hogy az Admonti - a hazai irodalomban Gutkeled vagy Csatári - bibliaként ismert, diszitésének gazdasága és kifestésének kitünő kvalitása alapján az egyik legkiemelkedőbb XII. századi kézirat, a benne levő XII-XIII. századi bejegyzések (2) és más korabeli dokumentumok (3) tanusága szerint egy ideig a csatári bencés monostort gazdagitotta. Ezekre a forrásokra támaszkodva helyezték el a kódexet hazai kutatói a XII. századi magyar müvészetben (4). Egyrészt feltételezték azt, hogy evvel a nagy anyagi értékü kódexszel a csatári kolostor kegyura, Gutkeled nembeli Márton comes ajándékozta meg az általa alapitott kolostort 1138 körül (5). Másrészt kialakult az az elképzelés is, hogy ezt a kéziratot Magyarországon, esetleg a Dunántulon, vagy magában a Zala megyei csatári bencés kolostorban irták és festették közvetlenül az alapitás utáni időben (6). Vissza