Perspektíva

Előszó

Bevezető gondolatok a Perspektíva-kiállításhoz
A perspektíva legkézenfekvőbb és legsokatmondóbb magyar megfelelője a „kilátás". A Leon Battista Alberti által adott hagyományos magyarázat értelmében olyan képszerkesztési módszer), mely mintegy ablak(nyitás) a falon. Ezért „kilátás", „kitekintés", „átlátás", „kivágás" stb. Kitekintés abban az értelemben is, hogy ellátunk a messzeségbe („távlat"), akár a tájban mesterségesen létrehozott fasorok, utak vagy építészeti létesítmények révén. De „kilátás" az időben is: úgy is, mint esély a jövőre nézve. Mik a kilátások? És melyek a kiállítás kilátásai? A fogalmi-etimológiai-nyelvészeti megközelítés, a nyelvi játék a perspektíva esetében különösen indokolt, és még inkább az egy perspektíváról szóló kiállítás esetében. Még gazdagabb a fogalom körüljárása, ha minél több nyelvet vonunk be a játékba, mert magáról a képről és a nézésről gondolkodunk. Blick, Ausblick, Durchblick, view, look (out), vue, pro-spettare, aspettare, spettacolo, veduta stb. Látszat és látlat (ahogy még a század elején is Csontváry Kosztka Tivadar és mások magyarul mondták). A perspektíva fogalmában összefonódik a nézés (látás) és annak tárgya magában az eredményben, a képben. Azáltal, hogy a szigorúan megszerkesztett reneszánsz lineáris perspektíva a horizontvonal, az enyészpont és a nézőpont révén behelyettesíti a nézőt a festő helyére - Pierre Francastel szociológiai magyarázata és a nyomában kialakult episztemológiai megközelítések nyomán 1 az „én" és a „te" azonosul egy általános „ő"-ben, tekintsük ez utóbbit akár az Istennel való konfrontálódás jelének, akár társadalmi konszenzusnak. A perspektíva témája kiválóan alkalmas arra, hogy a teljesség megragadásának illúziójába ringassuk magunkat - különösen egy kiállítás megrendezése során, hiszen a perspektíva a művészetben szinte mindennel összefügg. Ennek ellenére igyekeztünk korlátozni magunkat (miközben bennünket is korlátoztak különböző objektív körülmények), és bizonyos történelmi előzmények bemutatása után megpróbáltunk elsősorban arra a kérdésre válaszokat találni, hogy mi a szerepe a perspektívának a mai művészetben és a mai képalkotásban. Ebben a vizsgálatban a történelmi előzmények I a budapesti Szépművészeti Múzeumból kölcsönzött 17. századi holland és olasz festmények és grafikák, Werner Nekes és más gyűjtemények optikai eszközei, a Budapesti Műszaki Egyetem Építészeti Tanszékének múlt századi perspektívarajzai vagy a Képzőművészeti Főiskola tankönyvei | kifejezetten a jelen képi/tárgyi indoklásaként foghatók fel. Amiért kiállításunk gondolatát Megyik János néhány évvel ezelőtt felvetette: végső soron a perspektíva ma is ugyanannak a „reprezentációnak" az eszköze, mint 500 vagy 600 évvel ezelőtt. A művész általa nyilvánítja ki, mit tart képnek (kép mint a leképezés eredménye és mint a festői eljárás során létrejött tárgy egyaránt). A hagyományos centrálperspektívának a 19. század második felében és a 20. század elején két tendencia döntötte el a sorsát: a fényképezés feltalálása és a modern téridő-szemlélettel párhuzamos kubista-futurista képalkotási módszer. Vissza