A háló

Előszó

Ebben a könyvben azokról az alternatív művészeti folyóiratokról lesz szó, amelyeket az 1960-as évek vége óta maguk a művészek adtak ki. Az ehhez hasonló magazinok már sokkal korábban, a klasszikus avantgarde idején is nagy szerepet játszottak, mert bennük a művészet kérdései teljesen más megvilágítást kaptak, mint akár a legigényesebb kommersziális folyóiratokban. A lapot kiadó művészek ugyanis többnyire eltekintettek a professzionista lapkiadás szempontjaitól, és egyszerűen arra törekedtek, hogy azt publikálják, ami számukra a legfontosabbnak tűnt. Ezért váltak később ezek a kiadványok a művészek elképzeléseire vonatkozó kutatások legfontosabb forrásaivá.
Az ilyen jellegű folyóiratok megszületése csak azzal magyarázható, hogy a művészet szerepe és autonómiája nagyon megnőtt a 20. század küszöbét átlépve. Belelapozva e kiadványokba azonnal szembetűnik, hogy a legtöbb közlemény olyan komolysággal és elkötelezettséggel foglalkozik a művészi műhelymunkával, a művészet vagy a társadalom kapcsolatainak problémáival, amilyen a korábbi évszázadokban csak a vallási és filozófiai kérdéseket, esetleg a tudományos vitákat jellemezte. A sorokból kiérezhető, hogy a szerzők nem publikálni, hanem definiálni igyekeztek a művészetet, hasonlóan ahhoz, ahogy a filozófiai vitairatok sem kommentálni, hanem meghatározni próbálták a világot. Az avantgarde évtizedeiben megjelent ilyen alapvető fontosságú lapok közül példaként megemlíthetem az expresszionista DerSturnlot, a konstruktivista Blokot és a De Stijlt, vagy a szürrealisták La révolution surréaliste című magazinját.
Érdekes lenne vitát folytatni arról, hogy melyik lap tekinthető az utolsó ilyen ízig-vérig modernista kiadványnak. Valószínű, hogy a második világháború után már csak néhány folyóirat érdemli meg, hogy a klasszikus avantgarde tradícióihoz kössük őket: ilyen például a Cobra, a Zéro vagy esetleg az Internationale Situationniste. Vissza