Pereg a dob

Fülszöveg

Távol az országtól, moszkvai tartózkodása éveiben - egész pontosan: 1933-ban - írta ezt a regényt Gergely Sándor. A magyar falu képét, gondjait híven őrizte emlékezete; hogy mi a bajok oka, s e bajokra hol az orvosság, arra határozott társadalomszemléletének fényében kereste és adta meg a választ.
A dob, mely 1932 kora tavaszán egy kis magyar faluban megperdül, nem harci riadóra hív: a végrehajtó dobja. Hogy árverés helyett mégis harc lesz, az a falu nyílt eszű, bátor hangadóinak, köztük a kommunista Petrás Mihálynak köszönhető. Ők biztatják ellenállásra azokat, akiknek istállójából az utolsó tehenet hajtják föl a piacra az országos nyomor haszonlesői.
A nagy gazdasági válság éveiről már sokat írtak, Gergely Sándor könyvében mégis van merőben új: a hírhedt tiszti különítmények néhány alakjának életét mutatja be a konszolidáció éveiben. Az emberi portrék nagy változatosságát látjuk itt is: van, aki belátja tévedését, s tragikus igyekezettel keres új utat, van, aki magányos dúvadként őrzi a "daliás idők" emlékét, s vannak, akik teljes lelki készenlétben várják, hogy újra eljöjjön az ő idejük, a felelőtlen, a kéjes öldöklés napja. Egészében: a korszak feszült, mozgalmas pillanatképét nyújtja ez a regény.
A kommunista próza jelentős magyarországi képviselője, Gergely Sándor 1896-ban, a Sopronkeresztúron született. Első műve, a Béke c. regény 1924-ben jelent meg, de igazában második regénye, az Achrem fickó csudálatos élete (1925) tette ismertté a nevét. Már első műveiben a szegények szenvedéseiről, számkivetettségéről adott számot. Mint az illegális kommunista párt tagja, a politikai harc eszközeivel is szolgálta meggyőződését. A 100% című lap betiltása után a letartóztatás közvetlen veszélye fenyegeti. Moszkvába emigrál. Ott írja egyik legjelentősebb művét, a Dózsa-trilógiá-t, de több más műve is származik ebből az időből. Tevékeny ember, az a fajta kommunista harcos, aki úgy érzi: addig nem teheti le a tollat, amíg igazságtalanságot lát a Földön. Gazdag életmű reprezentálja ezt a mindig birkózásra kész indulatot: regények, elbeszélések sorát írja meg a hosszú évtizedek alatt. Néhány a jelentősebbek közül: Rögös út (önéletrajzi regény, 1955); A Nagy Föld (visszaemlékezések, 1957); Őszi reggel (válogatott elbeszélések, 1957); Tiltott utak (regény, 1961).
1966-ban halt meg.
Művei több idegen nyelven is megjelentek. Vissza