Percz János

Előszó

Egy életmű megítélését nem befolyásolhatják a gyermek- és ifjúkor kedvező vagy kedvezőtlen körülményei, mégsem érdektelen az a forrásvidék, ahonnan Percz János elindult. Különösen nem az akkor, ha az ihlető a családi fészek. Somlóvásárhelyi anyai nagyapja fúró-faragó ember volt, akinek kezéből szinte sohasem hiányzott a bicska. Az ég világon mindent faragott, még hajót is. De csak fával dolgozott, mivel az engedelmeskedett legkönnyebben faragó szenvedélyének. Az unoka "fogékonyságát" mi sem bizonyítja jobban, mint az a csontig ható vágás, amelyet nyolcéves korában, faragás közben ejtett egyik ujján, máig látható nyomot hagyva rajta.
1950 utáni fémművességünk egyik megújítója, Percz János 1920. augusztus 12-én született. Szülei ekkor Budapesten, a Rózsadombon laktak. Édesapja egy díszműáru gyárban dolgozott, egyetlen gyermekük pedig, ötéves korában az Áldás utcai óvodában, majd az ugyanabban az utcában lévő elemi iskolában ismerkedett a közösségi élettel. 1928-ban átköltöztek Pestre, a Visegrádi utcába. Percz János a Pannónia (ma Rajk László) utcai iskolában folytatta a tanulást. Itt éltek 1934-ig, miközben - 1930-ban - Percz János a körülmények szinte véletlen alakulása folytán Zebegénybe került. Akkor eszébe sem jutott, hogy idővel mennyire szívéhez nő majd e táj. Nyaralásra Krebsz József családjához került, a Malomárok utcába. Itt ismerkedett meg egy fővárosi egészségügyi hivatalnok fiával, Salamon Zoltánnal, akivel barátságot kötött, s a következő nyártól kedve ez a család hívta meg a fiatal Perczet magukhoz nyaralni. Percz ekkor már egészen jól rajzolt, 1932-ből például fönnmaradt egy Salamon Zoltánról készült rajza, egész sor egyéb rajzzal együtt. Vissza