Pénzügyi jogi projekt

Előszó

Az elmúlt években hazánkat is sújtó globális pénzügyi-gazdasági válságot nem lehet csupán pénzügyi eszközökkel megoldani. A pénzügyi szolgáltatások piacának olyan feltételekre van szüksége, amelyeket nem tud önállóan megteremteni, mint például a bizalom. Mára világossá vált, hogy a gazdasági-pénzügyi rendszer válságának - anélkül, hogy azok jelentőségét kisebbíteném - nem kizárólag gazdasági vagy pénzügyi okai vannak, így a bizalom sem gazdasági-pénzügyi elem, hanem etikai magatartás. Ha a pénzügyi szolgáltatások sajátos szabályok szerint működő piacának bármelyik szereplője ezt figyelmen kívül hagyja, a piac önmagától nem lesz képes újra felépíteni. A jelen helyzetben az állami szerveknek - éppúgy, mint a piaci szereplőknek - minden lehetséges erőfeszítést meg kell tenniük a bizalmi válság megoldására, amely a pénzügyi piacok megrendüléséhez vezetett. Fontos, hogy a hatáskörrel rendelkező állami szervek és egyes civil szervezetek törődjenek azoknak az állampolgároknak a helyzetével, akik anélkül, hogy tehetnének róla, elszenvedik a pénzügyi válság következményeit. El kell kerülni, hogy a pénzügyi eredetű krízis politikai és társadalmi válsággá alakuljon. Ebben a helyzetben különös felelősség hárul az ombudsmanra, aki a pénzügyi piacok gondolkodásától idegen, alapjogi érvelésével lép fel. A pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos, 2010-ben folytatott vizsgálatai során szem előtt tartotta egyfelől, hogy az állami szervek miként teljesítik szabályozási és fogyasztóvédelmi feladataikat, másfelől a piaci szereplők - önszabályozásukkal, illetve piaci magatartásukkal - miként segítik elő a bizalom helyreállítását. Ugyancsak kiemelt figyelmet fordított a bajba jutott adósok megsegítését célzó banki és állami intézkedések érvényesülésére. A projekt másik súlyponti kérdése az adóhatóságok eljárásának vizsgálata volt. Ennek során évtizedes ombudsmani gyakorlatra támaszkodva hivatalból és panaszok alapján folytatott eljárásokat. Úgy vélem, hogy akár egy modern kihívásoknak megfelelő adóhatóság jelmondata is lehetne a VI. században élt Nagy Theodorik keleti gót fejedelemnek tulajdonított mondás, miszerint „Abban az országban jó élni, ahol senki sem tart az adóbehajtóktól." Mindezt úgy lehetne alapjogi érvelésre fordítani, hogy jövedelmi és vagyoni viszonyoknak megfelelő, arányos közterheket szigorúan joghoz kötött adóhatóságok szedik be. Az ombudsmani gyakorlatban is az adójog e két eleme volt mindig is meghatározó. Bízom abban, hogy az ombudsman 2010. évi pénzügyi jogi projektjének mindkét területén elérte célját, és a sajátos alapjogi érvelés segít az érintetteknek a technikai és szakjogági gondolkodás áttörésével a jogon túli értékek ismételt megtalálásában. Vissza