Előszó
A KANITZIA folyóirat jelen 7. száma ÚJHELYI JÓZSEF (1910- 1979) emlékét idézi, halálának 20. évfordulóján.
Az idő távlatába letisztulva, még erőteljesebben körvonalazódik az értékelés, hogy...
Tovább
Előszó
A KANITZIA folyóirat jelen 7. száma ÚJHELYI JÓZSEF (1910- 1979) emlékét idézi, halálának 20. évfordulóján.
Az idő távlatába letisztulva, még erőteljesebben körvonalazódik az értékelés, hogy ÚJHELYI JÓZSEF századunk azon meghatározó botanikus egyénisége volt, aki Magyarországon bevezette és kutatásaiban érvényesítette a bioszisztematikai szemléletet, a sokoldalú megközelítések módszerét a növénytaxonómiában és evolúciókutatásban. A kísérleti kertben nevelt élő növényi anyagok megfigyelésével, morfológiai, anatómiai, genetikai, ökológiai, növényföldrajzi bélyegek együttes használatával, sikerült egyes genuszokbanpoliploidia-sorozatokat felállítania (Koeleria), ill. fejlődéstörténeti-rokonsági kapcsolatokat levezetnie. Kutatásaival a hazai evolúciós taxonómia méltó úttörőjének számít.
Ugyanakkor tudományszervező és terjesztő tevékenysége is jelentős, ezeket egyrészt a Növénytár vezetésében (1945-1950), ill. a BORBASIA (1940-1944) és a FRAGMENTA BOTANICA HUNGARICA (1961-1968) folyóiratok szerkesztésében, kiadásában érvényesítette. Lényegében nem publikált sokat, de kutatásainak alaposságát, elmélyültségét több mint 70 taxon leírása bizonyítja. Különösen a Sesleria, Koeleria, Achillea és a Lotus nemzetségek taxonómiai feldolgozásában alkotott maradandót. Legtöbb dolgozata mindenképpen a pázsitfüvekkel kapcsolatos.
UJHELYI JÓZSEF életének és munkásságának alapos, teljességre törekvő feldolgozását, egykori tanítványa és kollégája KOVÁTS DEZSŐ vállalta jelen kötetünkben. Köszönet érte. A további dolgozatok is főleg a pázsitfüvekre vonatkoznak: FREY, PENSZKA, PAPP, KOVÁCS és munkatársaik tematikája is a hazai és a Közép-Európai pázsitfűkutatás vajúdását jelzi, megannyi tisztelgés UJHELYI JÓZSEF munkásságának és érdekes egyéniségének.
Vissza