Pénz! Pénz! Pénz!

Előszó

Sikerült neked? Ilyennek képzelted az életedet, amilyen lett? Kamaszkori ábrándjaidból mi vált valóra? Elérted azt, amit ebben a keserves életben el akartál érni? Vagy... legalább a felét annak, amit terveztél? Negyedét? Tizedét? Mennyit?
Jaj, semmit, éppencsakhogy élsz!
Meg akartad váltani a világot s egy hetilapnál vagy pótriporter! Az Igazság fáklyájával akartál végigfutni a földön, már kopaszodsz s még mindig ügyvédhelyettes vagy! Vámhatárokat akartál rombolni és selyemharisnyát árulsz jobbsorsra érdemes urilánykáknak! A Szeretetet akartad beleirni az emberiség szivébe és még a verseidet sem tudod elhelyezni sehol.
Ki az, aki tehetségtelennek érzi magát, haszontalannak, feleslegesnek, olyannak, aki csak annyit ér, amennyit elért? Ki az, aki ugy véli, nem alkalmas arra, hogy előbbre rukkoljon egy iróasztallal? Fizetési osztállyal? Munkapaddal? Senki! Dehát akkor mért nem mi vagyunk a vezérigazgatók, főszerkesztők, tulajdonosok, miniszterek, főrendezők, sztárok, parancsnokok?
Mért? Á... hogy nem segitett nekünk a véletlen? Nem jut mindenkinek. Több kellene. Inditványozom, hogy nyujtsunk be kérvényt a véletlen szaporitása érdekében a Gondviselésnek, Sorsnak, égi hatalmaknak, szent köveknek, vagy a Napnak... aszerint, hogy ki miben hisz!
S mig a kérvény sorsa eldől, elmondom Nektek Linusz ur késői találkozását a véletlenne.
Barabás Pál Vissza