Péntek után csütörtök

Fülszöveg

Benkő Attila 1942-ben született, Budapesten. Egyetemi tanulmányait ugyancsak Budapesten végezte, 1967-ben magyar-könyvtár szakos oklevelet kapott. Első verseskötete 1975-ben jelent meg, Köszönet a kulcsokért címmel, Sebestyén András költeményeivel együtt. A Péntek után csütörtök a költő második kötete.
Benkő Attila írja:
"Nézed az elfogó tájat. Ülsz, de mégis száguldasz: képeket látsz, de ha kidugod a fejed, cibál és zúg a vihar, holott egyébként szélcsend van. Egyszóval utazol. S ekkor útitársad felidézi, hogy tavaly ilyenkor hol járt és mit látott. Még érdekes is lehetne, mint egy kommentár, amelynek vajmi kevés köze a "filmhez", csakhogy nem figyelhetsz kedved szerint a suhanókra. "O. vagy T. között? Megvan! Pontosan T. és O. között történt..." Néha megpróbálod eltéríteni; persze, mire odanéz, a tünemény sosincs ott. "Hol is hagytam abba?..."
Nem így az idegenvezető. Magasba tartott esernyővel gyűjti maga köré az elmaradozókat, óvónéni a kisgyermekeit, nehogy elvesszenek a tikkasztó hőségben, és magyaráz és mutogat. Tökéletes szinkron. A sorra kipipált látnivalók közül ő a legmaradandóbb; álmodban is térül-perdül, s ha megkondulnak a harangok, csicsergést hallasz.
Humoros? Rémisztően. Akár egy "űrutazás", amely robotokkal, csodalényekkel népesíti be a világot, mintha még nem találtuk volna fel a tükröt.
Miért ne lehetne - mondanám a Parancsnoknak - a Földre megérkezni, méghozzá emberként, és éppen ide. Érdemes volna egy kicsit jobban körülnéznünk itt is, nemcsak a Marson. S ha elég sokáig nézelődik az ember, már nem turista-látomások izgatják, "apróbb" dolgokra lesz figyelmes, amelyek egyszerre ismerősek és roppant távoliak." Vissza