Példatár Kersch Ferenc "Alapvető összhangzattanához" I.

Előszó

Van több olyan tudományos ág, a melynek elsajátítása azért ütközik nagy nehézségekbe, mert a vele járó ú. n. gépies munkák túlsok időt vesznek igénybe. A tapasztalat tanúsága, hogy a tanuló ily munkát hamar megún, mert testét-lelkét kifárasztja; ennek azután az a következése, hogy kedveszegetten elfordul magától a tárgytól s hogy kötelességének mégis megfelelni lássék, segít magán úgy, hogy ahogy tud, nem törődve azzal, hogy árt-e magának vagy sem.
A zenei gyakorlatoknál ez a körülmény kétszeresen fontos, mert itt a példák lemásolása nemcsak sok időt és megfeszített figyelmet vesz igénybe, de rendszerint megbízhatatlan s agy a kivánt eredményre sem vezet.
E bajon kiván segíteni két füzetre tervezett példatáram, amelynek egybeállítása szorosan simul »alapvető összhangzattanom« tárgyalási menetéhez s így azzal egy szerves egészet képez. Példatáram használata fölmenti a tanárt azon időtrabló munkától, hogy a feladatokat a táblára felirja s mert sok példa áll rendelkezésére, a szakaszonkint kitűzendő különféle feladatok kidolgozásában határozottabban ellenőrizheti az egyéni munkát: viszont a tanuló a tényleges munka számára nyeri meg azt a sok időt, amelyet a fárasztó és lelket ölő másolási munka venne igénybe.
Feltűnhetik, hogy a hármas hangzatok fűzéséhez sok példát nyujtok. Meggyőződésem az, hogy bármennyi volna a példa, az soha sem elég; sőt meddőnek tartom az oly tanulást, amely az alapelemeken átsiklik, mert ez később keservesen megboszulja magát.
Eredményre csak akkor van és lehet kilátás, ha előbb nem megyünk át egy ujabb kör ismertetése és begyakorlásába, míg a megelőző szabályok gyakorlati alkalmazásában föltétlen biztosságot nem sajátítottunk el. E célra pedig annál jobb, minél több változatos példa nyujt gyakorlati anyagot, mert ez fejleszti a munkakedvet és ébren tartja a nemes ambiciót. Vissza