Fülszöveg
A Trjohprudnij köz 22. Moszkva központjában példaértékű ház. Egy lágerviselt akadémikus, egy alkoholista szobrász, egy tolvaj, egy bűnöző, egy szolgálólány (a ház urának szül gyermeket titokban), az ő lánya, az unokája, a szomszédok - ők ennek a régi háznak a lakói, akik megélik a háborút, a sztálinizmus éveit, a peresztrojkát, a mind elterjedtebb bűnözést és a katonai puccskísérletet. És mindennek középpontjában egy határozott, jószívű, bölcs asszony, Róza Markovna áll, aki sosem szerzett tudomást az emberi aljasságról, közeli hozzátartozói árulásairól, és aki úgy tűnik, örökké fog élni. És éljen is, mert csak az ilyenekre, mint ő támaszkodhat az emberiség.
A regényt 2004-ben Booker-díjra jelölték Oroszországban.
„Róza Markovna a Fehérház előtt, állt, nekitámaszkodott a Moszkva folyó korlátjának, és figyelte, hogy tódulnak oda egész Moszkvából a tisztességes emberek, és alkotnak kört akörül a hely körül, ahol eddig a küldöttek Legfelsőbb Tanácsa, vagy hogy is hívják...
Tovább
Fülszöveg
A Trjohprudnij köz 22. Moszkva központjában példaértékű ház. Egy lágerviselt akadémikus, egy alkoholista szobrász, egy tolvaj, egy bűnöző, egy szolgálólány (a ház urának szül gyermeket titokban), az ő lánya, az unokája, a szomszédok - ők ennek a régi háznak a lakói, akik megélik a háborút, a sztálinizmus éveit, a peresztrojkát, a mind elterjedtebb bűnözést és a katonai puccskísérletet. És mindennek középpontjában egy határozott, jószívű, bölcs asszony, Róza Markovna áll, aki sosem szerzett tudomást az emberi aljasságról, közeli hozzátartozói árulásairól, és aki úgy tűnik, örökké fog élni. És éljen is, mert csak az ilyenekre, mint ő támaszkodhat az emberiség.
A regényt 2004-ben Booker-díjra jelölték Oroszországban.
„Róza Markovna a Fehérház előtt, állt, nekitámaszkodott a Moszkva folyó korlátjának, és figyelte, hogy tódulnak oda egész Moszkvából a tisztességes emberek, és alkotnak kört akörül a hely körül, ahol eddig a küldöttek Legfelsőbb Tanácsa, vagy hogy is hívják mostanában, mindegy, működött. Komenista élősdi urak, elég volt abból, hogy sanyargattátok a saját népeteket, a nagy orosz népet. * Róza Markovna befejezte belső monológját, és feleszmélt. Hogyan is mondta? A nagy , orosz nép? Széttárta a karját-hát persze, nagy, milyen lenne? A legnagyobb nép, a miénk, azt $ mondja, az orosz, és vele együtt az enyém is. , ; Újra hazarohant, leállított egy átkozott taxist.
A taxis háromszoros árat kért tőle - odaadta neki. Amint hazaért, azonnal elkezdett káposztát szelni, még jó, hogy volt otthon egy fej. Van tészta is készen, leveles, és az is jó, hogy nem a fagyasztóból kell elővenni, már .csak el kell nyújtani. Megy minden gyorsan, mint mindig. Hej, gondolta, ha itt lenne most Sárácska vagy Zinúlja, párban úgy menne, mint a karikacsapás, Ó, az ördögbe! Elfogyott a tojás. Tojás nélkül meg hogy lehetne pirogot sütni? Csapajkinnak biztosan nincsen, hozzászokott, hogy nagyon szerényen éljen, minden fényűzés nélkül, az unokája meg, ez a Varjusa, úgy látszik, nem főz otthon. Ljuszka Kerenszkajához teljesen felesleges lenne bekopogni: vagy alszik, vagy iszik. Nem egykönnyen jut az ember tojáshoz."
Vissza