Előszó
A Példabeszédek könyve olyan emberről szól, aki az Izráellel szövetséget kötött Istennel különleges kapcsolatba került. Innen a Jahve (az Úr) - Örökké létező - név is. Az egész könyv ezen a néven szól Istenről, kivéve hat íráshelyet: 2,5.17; 3,4; 25,2; 30,5.9. A Prédikátor könyve az embernek Teremtőjével való kapcsolatáról szól, ezért - a Példabeszédekkel ellentétben - mindig az Elohim (a világmindenség teremtője és fenntartója, az abszolút értelemben vett Istenség), azaz Isten nevet használja. Ez a tény igen fontos. A Jahve (az Úr) néven nevezett Isten olyanokhoz fordul itt, akik vele kapcsolatban vannak, mert az ő bölcsessége nemzette őket. Innen a „fiam" megszólítás, amely oly gyakori az egész könyvben, kivált az első fejezetekben. A „fiú" azonban nemcsak a személyes kapcsolatot kifejező név itt; azt is kifejezi, hogy viselője függ az Isten által rendelt tekintélytől.
Ez a tekintély nem törvény szerinti hatalom, amely fenyeget és elítél. Sokkal inkább a vonzalom és szeretet kapcsolata, amely az Atya őseredeti lényéből fakad.
Ennek az isteni tekintélynek földi képviselői a szülők, az apa és az anya. Ők gondoskodnak a fiú neveléséről, tanítás, fegyelmezés, sőt büntetés által is, ha erre szükség van. A szülőkön kívül vannak ennek a tekintélynek más képviselői is, akikre figyelnünk kell. Pl. Salamon király mint tekintély: Isten oly nagy bölcsességet adott neki, hogy senki sem volt bölcsebb nála (vö. 1Kir 4,29-34). A király bölcsességének és tekintélyének felel meg nálunk keresztyéneknél az Istentől ihletett Szentírás, amely nevel és irányít bennünket.
A bölcsesség természetesen közvetlenül minden emberhez is szól (lásd 8,1-9), azért, hogy belőlük is fiakat formáljon magának. Nemcsak BÖLCSESSÉG ez, hanem KEGYELEM IS. Minden egyes embert felszólít az odafigyelésre. Ő ugyanakkor személy is és az Isten Igéje is. Megállítja az embert azért, hogy térjen meg gonosz útjáról, jöjjön Isten közelébe és adja meg Istennek az Őt megillető helyet a szívében; mert ebben áll az Úr félelme. Ezért bizonyos mértékig a Példabeszédek bölcsessége hasonlít az evangéliumhoz, mégpedig abban az értelemben, hogy mindenkihez fordul, és kifejezi azt az akaratot, hogy minden ember engedje magát megmenteni, hogy az Ő fiává legyen. Megtérésre hív, munkálkodása a kegyelmen alapul (vö. 8. és 9. fejezet).
Vissza