Előszó
Szinte lehetetlen a saját korunkra rálátni, mégis önáltatás lenne nem észrevenni, mi is történik a 2000. év első évtizedének végén a világban. Az általános és világméretűnek mondható válság...
Tovább
Előszó
Szinte lehetetlen a saját korunkra rálátni, mégis önáltatás lenne nem észrevenni, mi is történik a 2000. év első évtizedének végén a világban. Az általános és világméretűnek mondható válság gazdasági szempontjai csak végső és egyértelmű jelenségei a mélyrétegekben meghúzódó értékválságnak. Minden korábbi tekintély, minden biztonságot jelentő, korszakot jellemző mém kihalt, eltűnt, devalválódott és/vagy felülíródott.
A posztmodem dekonstrukciója a végéhez ért. Mivel nem elégedett meg a nagy elbeszélések felvilágosodás-kori negálásával, a történeti történelem tagadásával, így nekilátott a reneszánsz nagyságait is elfelejtetni, majd a görög ókor és a belőle is felépülő Róma birodalmi erőit visszavenni. Szinte már eltüntette a hagyományt, a hőst és a hőstettet. A kultúra darabjaira esett szét, hisz épp a benne föllelhető egységet, harmóniát és teljességet támadta meg. Mi maradt hát a posztmodern után? A negativitás. Az emberi viszonyokban a közösségi történetekben, a külső-belső konfliktusokban nincs változás, mindössze a pozitív előjelek alakultak át. A negativitás nemcsak minőségi cserét jelent itt, hanem a korábbi tagadását, elleneszmét, ellenszöveget. Az értelmezés maga is átalakulni látszik, megtagadtatik az eredeti történeti idő, vagy egyáltalán az időbelinek a történethez való tartozása. Ezzel az új időtorzóval minden megváltozik: nem mindegy ugyanis, hogy egy szöveget valaki a szerepe szerinti időpontban, vagy a megfelelő szöveg előtt és/vagy után mond el, vagy mindez elcsúszik. Ha elcsúszik, vele tűnik el maga a szerep és a szereplő is, vagy átkerül egy másik helyre, ahol minden korábbi reláció értelmét veszti. Tehát megváltoznak a relációk is.
A fenti folyamatok begyűrűznek az oktatásba és így az iskolákba is, átírják, és/vagy felülírják a hagyományokból véletlenül megmaradt értékeket és értékekből következő viszonyokat. A legsúlyosabb és végletes torzók a direkt szerepcserékből adódnak, mikor pl. a diák átveszi az irányítást a tanórán, a tanulási folyamat színjátékká válik, a tanár még csak menedzselő szerepben sem képes befolyásolni a történéseket. Az értékválság minden szerepet és szereplőt érint az oktatásban.
Vissza