Előszó
Köszöntő
(részlet Tóth Árpád verséből)
"Jó iskolánk! még sok - sok ötven évet
Érj meg, virulj, légy fénylő, tiszta,
nagy. Köved közt lüktessen az ifjú élet,
Ezer meleg szív, ezer büszke agy,...
Tovább
Előszó
Köszöntő
(részlet Tóth Árpád verséből)
"Jó iskolánk! még sok - sok ötven évet
Érj meg, virulj, légy fénylő, tiszta,
nagy. Köved közt lüktessen az ifjú élet,
Ezer meleg szív, ezer büszke agy,
Nemes tanárok, sok nemes tanítvány.
Hírét növeljék e tisztes falak - ,
S ne álljon meg közöttük soha hitvány,
S ne rontsa fényük soha rút salak"!
Tantestületünk nemes feladatra vállalkozott: intézményünk 50 éves jubileuma alkalmából emlékezünk az itt eltöltött évekre. A lapokon egymást soha nem ismerő kollégák, vagy azonos időben együtt munkálkodó pedagógusok, esetleg tanár - diák kapcsolatból kollégákká váló nevelők találkozhatnak egymással.
Mint apró téglák az épületet, úgy építik fel közös emlékeink iskolánk szellemi hagyatékát.
Vallomást teszünk arról, miért olyan lélekemelő, szépséges a mi hivatásunk.
Gárdonyival együtt hisszük, mi is lámpások lehetünk! Hisszük, hogy az emberi szónak még mindig értéke van; hogy a szeretetből fakadó szigor és következetesség utólag megbocsáttatik.
Hisszük, hogy az iskola - a szülői ház, az otthon mellett - a legfontosabb hely lehet, ha jól működik, ha értéket, értelmet közvetít. Ha betölti azt a szerepét, hogy megtanít gondolkodni, vitatkozni, harcolni magamért, de másokért is. Ha elszámolunk ezzel az ötven esztendővel, felvetődik a kérdés: mit adott ez az iskola nemzetünknek?
Vissza