Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásának forrásai a Baranya Megyei Levéltárban

Előszó

Ezzel a harmadik kötettel lezárult az a tíz esztendős kutató-feltáró munka, amelynek eredményeként Pécs város közel háromszáz éves színháztörténeti múltját ismertettük. E rendkívül gazdag múltnak ez a most tárgyalt időszaka semmilyen vonatkozásban sem tér el a már ismertetett két korszak - az 1727-től 1848-ig, valamint az 1895-1949 közötti időszak - értékrendszerétől. Sőt, bizonyos tekintetben nagyobb kutatói érdeklődésre is számot tarthat, mert színháztörténeti vonatkozásban erről az időszakról eleddig nem sokat tudhattunk, főleg a levéltári források ismeretének hiánya miatt. Másodszor pedig azért, mert ez a 37 esztendő a magyar történelem két ellentétes korszakát foglalja össze, úgy, mint a gyászos emlékű Bach-korszakot és a nemzetépítő, kiegyezés utáni időszak első felét.
Kultúrtörténeti szempontból a színjátszást ebben a korszakban is ugyanazok a problémák és ellentmondások jellemzik, mint az előző kötetekben tárgyaltakat, csak azzal a különbséggel, hogy most jobban érezhető az uralkodó hatalmi politika befolyása, visszahúzó ereje, sok esetben erőszakos módszere. Ezért, különösen a Bach-korszakban egészen más értelmezést kapott a cenzúra és a hatósági felügyelet fogalomköre. Ennek hatására érezhető visszaesés következett be az első években a német és a magyar színjátszás terén is, bár ettől függetlenül a két nép színművészetének vetélkedése e korban is meghatározója volt városunk kultúrszféráinak. S ha leszámítjuk az első évek politikai korlátozásait, akkor elmondhatjuk, hogy e nemes versengés sosem a másik színésztársulat kiszorítását jelentette. Ennek ellenére sajnos - az asszimilációs folyamatok törvényszerű velejárójaként - a német színjátszás a korszak utolsó harmadában végleg elbúcsúzott Thália pécsi templomától. A német színikultúra azonban kitörölhetetlenül részese lett Pécs város színművészetének. Vissza