Előszó
Részlet a könyvből:
Magyarország mérsékelt éghajlatú ország. Magyarország a mérsékelt szépségek országa. Nincsen tengere, mint a legtöbb európai országnak, nincsenek hóval födött hegyei, zúgó...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Magyarország mérsékelt éghajlatú ország. Magyarország a mérsékelt szépségek országa. Nincsen tengere, mint a legtöbb európai országnak, nincsenek hóval födött hegyei, zúgó vízesései. A nagy folyók csak keresztülpántlikáznak a testén; nem itt erednek, a tengert idegen tájon érik el.
Mi adja az ország szépségét? Ami az édesanyáét gyermeke szemében. Hogy az övé, s hogy egyetlen.
E táj dajkál és fölnevel, anyanyelvet ad és megtanít beszélni. Itt egy nádas húzódik, amelyről az első nyílvesszőt törtük, ott egy lombos fa tart árnyékot, amely alatt jó volt egyszer leheveredni. A haza 93 036 km2-nyi földdarab, és egy vonatindító tárcsa, amelynek jelére először lódult meg velünk a mozdony idegen országok felé.
Magyarország szépségét a mindenünnen ránk tekintő megművelt föld adja. Nemcsak a karókkal teletűzdelt, hátukat meresztő szőlőhegyek szépek, hanem a betonoszlopokra futtatott, nyílegyenes, gépekkel művelt szőlősorok is. Nemcsak a gémeskút, a nyárfa és a ménes magyar, hanem az egybeszabott gabonatáblák, a zümmögő arató-cséplő gépek, a falu fölött csillogó víztartó hidroglóbuszok is. Nemcsak a műemlékek, a várromok, a földből kivetett régi pénzek kötnek ide, hanem az aknatornyok, a salakhegyek, az erőművek is. Az utast mindenütt az ember keze munkája, az általa kialakított táj képe fogadja.
Vissza