Előszó
PECEL kikerülhetetlenül, évszázadokon át részese volt a magyar történelemnek. Népe gyökeret verően véres verejtékkel áztatta a határt és maroknyi földjét, s szembenézett a történelmi viharokkal. Ez...
Tovább
Előszó
PECEL kikerülhetetlenül, évszázadokon át részese volt a magyar történelemnek. Népe gyökeret verően véres verejtékkel áztatta a határt és maroknyi földjét, s szembenézett a történelmi viharokkal. Ez a tudat arra kötelez, hogy maradandóvá tegyem a múltját, mert a tegnap már múlt, mely rothaszt és megsemmisíti a történéseket. Az emlékek megfakulnak és eltűnnek az időben. A ma elhanyagolt akarásai pedig megbosszulják magukat.
Ennyit kell megjegyezni a ma fiataljainak Pécelen, hogy tényleg összeforrottan akarjanak tenni valami értékeset, mert az unokák unokái megtapossák a sírhantokat a temetőkben, ha a tegnap, ma és a holnap történései sem- mivé válnak.
Az írást egyszer megtalálják! Cél, melyért akarni és tenni kell, hogy valóra váljon.
Én is ezt tettem, de, hogy hány esztendő múlott el fölöttem, míg rátaláltam az írásokra, hihetetlen.
Az alapot lelkiismeretes munkával készítettem el minden szépítés nélkül a maga szárazságában, de minden sora: valóság. Feltártam a régmúltak régmúltjait a maguk egyszerűségében, s ez megnyugtató érzés Pécel ősei, a jelen nemtörődömjei, és a jövő öntudatot sugárzó építői iránt.
Visszapillantani a múltba s látni a történéseket több az élménynél, mert tudást gyarapít. Tudni pedig csak akarni kell!
Az akarat viszont kötelesség a jövővel szemben.
Ezért készült el Pécel története.
Varga Mihály
Vissza