Egy házasság története

Előszó

Részlet a könyvből:
"Pennsylvania, június. Csupa festői kép mindenfelé. A fiatal William Barton, amint alacsony domb tetején állva, körülnézett a tájon a vén kőrisfa alól, nem tudott választani. Melyik részt fesse? Ott ült a fűben s két kezével átfogta a térdeit. Jobbra tőle ott kanyargott a Delaware folyó, ezüstösen csillogó víz, zöld partok között. Balra völgy látszott s a lombok közt kis város rejtőzött, csak a templomtorony bukkant elő, meg néhány magas háztető orma. Előtte, lenne a domb alján, farm terült el. Tehénkék legeltek a réten, hullámzó vetés kezdett sárgulni a földeken. Vörösre volt festve az istálló s az ódon kőház falaira folyondár futott fel. A vörösbarna szántó egy csíkján most szántott a farmer.
Körülnézett a gazdag, termékeny vidéken s azt kérdezte magában, talán túlságosan is sok itt a szín, túlságosan bő minden, nem művészi képnek való? Nagyon is egyhangú ez a dús, termékeny föld..., valami kell még ide, ami hangsúlyt adjon neki...
S mintha csak a gondolataira lett volna válasz, a régi tanyaház kapuja megnyílt. Kékruhás, fehérkötényes fiatal leány lépett ki rajta az aranyszín napfénybe. Csengő volt a kezében. Teljes erejével többször egymásután megrázta. Tiszta, mély, zengő hang szállt fel a dombtetőre...
- Már dél lenne? - kérdezte önmagától William. Nem hozott magával órát, mindig otthon hagyta, ha festeni ment. Ha dolgozik az ember, ne törődjék az idővel. De ha csakugyan dél van már, ez azt jelenti, hogy reggel óta semmi egyebet nem tett, csak lustálkodott. Feltekintett a csipkés lomb között az égre. A nap csakugyan ott állt éppen a feje fölött. S most érezte azt is, hogy nagyon éhes. Elmúlt a délelőtt." Vissza