Büszke szív

Előszó

í. FEJEZET
- Susan Gaylord férjhezmegy!
Olyan tisztán hallotta, mintha mondta volna mellette valaki. Talán a fák köröskörül? Vagy a kismadár az óriás szil tetején, a közelben, ahol együtt sétáltak, Mark meg ő, az erdőmélyén . .. ? A koratavaszi kis patakocska éles, vékony hangon lármázott mellettük és Mark mély hangon, csöndesen, szinte alázatosan kérdezte:
- Susan ... akarnál. .. tudnál a feleségem lenni?
Ó, előre tudta, hogy Mark erre a napra és erre az órára tervezte a vallomást. Meglepetést nem várt ettől a fiútól, akit azóta ismert, hogy egy közeli farmról kisdiák korában idekerült. Nyurga volt, félénk. Együtt mentek az iskoláig és haza is. A leány mindig vidám volt és csinos, a fiú nagykezű, kicsit félszeg, de mindig elől járt a sok fiú között, akik közeledtek hozzá ... Nagyon jól érezte Susan, hogy első naptól fogva tetszik neki.
- Úgyis férjhez akarok menni, - mondta neki ott az erdőben, hátravetve fejét. - Ha pedig férjhezmegyek, csak neked leszek a feleséged.
A fiú megremegett. Susan érezte, hogyan reszket két nagy, erős keze, amit a vállán tartott. Igen .. . Férjhez fog menni... Sok mindent akart megtenni ezen a világon s most határozott: először ezt veszi sorra. Férjhez megy.
Mark magához vonta őt. Susan érezte a fiú erős, inas testének szokatlan közelségét. Nem volt kicsiny ő sem és elég izmos is volt, de mellette egészen csöppnekk tűnt. Jól esett neki ez a különös új érzés és nem ijesztette meg túlságosan, hogy a fiú szenvedélyesen csókolni kezdte. Vissza