Molly mama

Előszó

Részlet a kötetből:
Molly Mama.
- Nehéz dolog ám, Nan, mindenkinek tetszeni.
Ezt mondá egy nap Molly mama nekem. Jól emlékszem. Mindketten az ablak mellett állottunk; kissé kihajolva, láthattuk a plymouthi öbölt és a szürkés víztömeget, mely szűnni nem akaró rohamokban verdeste a partot. Ez mint gyermekeket, gyakran bámulatba ejtett bennünket, láttuk a hullámokat folyvást közeledni, de soha sem vissza is menni. Midőn Molly azt a megjegyzést tevé, halk sóhaját is hallani véltem, és szavait mint sóhaját egész lényével oly kevéssé összehangzónak találtam, hogy a tenger nézését abba hagyva, a helyett arczába tekintettem. Megnyugtatott, hogy a szokottól semmi eltérőt sem vettem rajta észre. Molllynak gyengéd, finom arczvonásai voltak, szürke szemeit hosszú pillák árnyalták, igen szép világosbarna haja volt, soha rendetlenül nem tartott, természetes fürtökbe szedve, s arcza a devonshirei kertek almáinak fris, ragyogó színére emlékeztetett. Habár most szemei nem fénylettek a vidámságtól mint egyébkor, és máskülönben sem vettem rajta észre semmi változást, mégis kérdeztem: miért mondja ezt, tudva, hogy mily ritkán tart ő valamit nehéz dolognak, és hogy a sohajtozás nem szokása. Azt hiszem, észrevette ámulatomat. Elnevette magát, s övemet, mely, minthogy igen vékony voltam, gyakran csipőmön alul lecsúszott, feljebb igazítani kezdve, mondá, hogy Dickre gondolt. Vissza