A forradalom leánya

Előszó

Dulibics Krunoszkv már harmadik napja járja a bécsi utcákat s szobát keres. Már az összes kerületeket bejárta. Ma is már korán reggel ott ült a kávéházban, az egykori gőgös székvárost naponta elözönlő napilapok halmaza előtt, végigolvasta az apróhirdetéseket s ki jegyzett néhány címet. Hat megfelelő címei talált, de az elmúlt két nap tapasztalatai után ma már nem tudott lelkesedni a felajánlott szobákért. Tegnap még örült, mikor azt olvasta, hogy itt meg ott kiadó egy csinosan bútorozott szoba, kedvező helyen, minden kényelemmel ellátva, gyönyörű kilátással, és még hozzá olcsó áron... Szinte már látta magát, amint kényelmesen üldögél la jó meleg szobában s kinéz az ablakon a nyirkos utcára, mélységes részvéttel eltelve azok iránt, akik nagy sietve loholnak a szennyes járdán; így csak az tudja szánni a járókelőket, aki maga is több napig rótta Bécs utcáit fáradt lábbal, lakás után kutatva. Ma már tudja Dulibics, milyenek azok a „csinosan berendezett szobák"! Meg kell azokat fizetni drágán, de még milyen drágán! Ma már azt is tudja Dulibics, mit értenek olcsó ár alatt a jólelkű bécsi háziasszonyok, akik még ma is milliókban számolnak, mint a háború utáni időszak első éveiben, szédítő infláció idején, mikor az új köztársaság nyomdája olcsó pénzzel igyekezett kielégíteni a bécsi polgárok milliós ambícióit - egy nagy halom kékestarka - papírral, amelyen szédületes számokban szerepelt m névérték. Vissza