Lapidarium Savariense

Előszó

Részlet a könyvből:

Claudia Savaria, a legelső magyarföldi római colonia, tartományi főváros és központi kultuszhely, ragyogó császári székhely, a pannonia őskereszténység martiriumos szent helye kőemlékének első megbecsülői, összegyüjtői - tudomásunk szerint - a győri püspökök voltak. A rómaikori nagy város magva, Savaria egykori tábora, illetőleg császári palotája helyén épült középkori várat ugyanis már Szent István óta a győri püspökség birtokolta. E vár utolsó helyreállítója 1669-1679 közötti Széchenyi György győri püspök, majd kalocsai érsek. Talán éppen e restaurálás alkalmával rendezték az oda gyüjtögetett római feliratos kőemlékeket is múzeális módon a vár kapunak falain. Savaria kőemlékeinek régebbi leírói ugyanis a középkori várral kapcsolatban említik azokat a Lazius-tól, a XVI. század középétől kezdve: pl. in castro (Lazius), ingresso priorem arcis portam apparet in sinistro latere imposita tabula quadrangula (Clusius), in portra exteriore arcis (Draskovich). Bél Mátyás az esztergomi hercegprímási könyvtárban levő, 1730 körül írt kéziratában mind a külső (in aditu portae arcis exterioris) és belső kapujában (in portae arcis interioris aditu) elhelyezett kőemlékeket említ, lerajzolja egyebek között nemcsak a két domitianus-feliratot, hanem az értékes domborműveket is. A XVIII. század elején két angol utazó, Pococke és Milles amikor e már omladozó várat leírják, azt is megemlítik, hogy "valamelyik győri püspök összegyűjtötte a régi római feliratokat, amennyit csak tudott és a falba erősítette azokat. Ez tehát az első rendezett kőtár a nagymultú helyen.
Az 1777-ben alapított szombathelyi egyházmegye első püspökének, felsőszopori Szily Jánosnak kulturális és művészeti tevékenysége Savaria kutatását és maradványait, főként lapidáris emlékeit illetően korszakos jelentőségű. Nagyszabású építkezései alkalmából éppen a legjobb helyen, a várkörzetben a XVIII. század végén nagyobb számmal kerülnek monumentális római kőemlékek felszínre. Savaria és Szombathely történetének megírását, főként pedig a savariai római kőemlékek képekkel is közölt tudományos leírását nem kisebb emberre, mint a magyar régészeti tudomány legnagyobb büszkeségére, Schoenvisner Istvánra bízza. Az omladozó régi vár Szily püspök építkezéséneinek áldozata lesz. Schoenvisner még ott tanulmányozza a kőemlékek egy részét: Tabula... mur Veteris Arcis Episcopalis inserta; Lapis sub porta veteris Arcis Sabariensis. A nagyműveltségű főpap azonban ugyanekkor 1779-1783 között korának nemes stílusában épülő új rezidenciájának földszintjén megépíti az első magyarföldi múzeumot. Abban s annak udvarán helyezik el a lebontandó várból kiszedett s nagy építkezései (szeminárium, püspöki palota és új székesegyház) folyamán felszínre került újabb római emlékeket. Vissza