Bevezetés a filozófiába

Előszó

Részlet a könyvből:
A FILOZÓFIA MIBENLÉTE
I. A FILOZÓFIAI TUDOMÁNYOK
1. Gyakran halljuk azt a véleményt, hogy a szaktudományok mellett, aminő például a matematika, fizika, biológia. tapasztalati lélektan stb., fölösleges külön filozófiai tudományt felvenni. Hiszen ami tudományosan megismerhető, azt épp ezek a diszciplínák vizsgálják; ami pedig megismerhetetlen, mint a végső okok, a világ legbensőbb lényege stb.. arra nézve hiába szervezünk egy külön, úgynevezett bölcsészettudományt, az ezáltal sem válik megismerhetővé. A filozófia sohasem lehet oly értelemben tudomány, mint a matematika vagy a kémia, amit eléggé bizonyít a bölcselet történetének sajátos jellege. a szaktudományok több évszázad. némelyike több ezer év óta folytonosan haladnak, mert az egyik búvár a megelőző kutató eredményeire épít, de a filozófusok mindegyike élőiről kezdi fölépíteni állítólagos tudományát. a filozófia múltja nem is mutatja valamely szerves fejlődés képét, aminőt a szaktudományok történetében ismerünk fel, hanem egymásnak ellentmondó, sőt egymást nagyrészt figyelmen kívül hagyó elméletek összevisszaságát képviseli. Ezekben pedig oly kevéssé mutatható ki valamely irányban való haladás, hogy a mai bölcseié is még vitatkozik Aristotelesszel, világos jeléül annak, hogy e téren biztos, több kutató közös működésével létrejövő eredményekről szó sem lehet. Vissza

Fülszöveg

»Napsütéses déli órákban a budai bástyán sétálók között szinte mindennap ott lehetett látni egy rendesen, feketébe öltözött, zömök, papos megjelenésű férfiút, aki széleskarimájú kalapja alatt nem nézve sem jobbra, sem balra, szemmel láthatólag magábamerülten sétált a sokaság soraiban. Legtöbbször az út szélén járt, ezzel is mintegy érzékeltetve, hogy nem tartozik a föl-alá hullámzó tömegbe s nagyon ritkán akadt egy-egy kísérője, akivel élénk beszélgetésben rótta az utakat. Komoly, befelé néző tekintete ilyenkor felélénkült, ajkán eleven mosoly játszott és arcvonásain valami melegség áradt el, amint meg-megállva vagy egy padra letelepedve, élénken magyarázott valamit kísérőjének. Mozdulataiban volt valami nehézkesség, de egyúttal az abbékra emlékeztető kedvesség. Az egész emberen a szellemi élet charismája sugárzott, amelyet mindenki megérzett rajta, aki szemben állt vele, mert nem vonhatta ki magát hatása alól. Ama ritka emberek közé tartozott, akiknek szavaiból megcsapja az embert a szellem fensége és nagyszerűsége. A vele való beszélgetés felüdített, messze kilátást nyitott meg és rendet teremtett a lét zűrzavarában küszködő lélekben. Az ember ott a séta közben is megérezte, hogy bölccsel társalog, aki nyugodtan, felülről és a maga örökkévaló értelmében látja azt a világot, mely a mindennapi elmét ezer útvesztővel és elnyeléssel fenyegeti.
A háborús évek s még inkább az utánuk következő forradalmi idők zűrzavara kétségtelenül siettették gondolatcsiráinak világnézetté való kibontakozását. Így jött létre a Bevezetés a filozófiába szerény címen az a könyv, amely lényegében bölcselőknek chef d'oeuvreje és egész világfelfogásának rövid foglalata.
A mű hamarosan új kiadást ért. A benne megnyilvánuló, emelkedett szellem nem tévesztette el hatását és a magyar filozófiai irodalom legnagyobb könyvsikere lett belőle.«
Halasy-Nagy József: Minerva Vissza