Előszó
I reckon, wen I count at all,
First Poets - then the Sun -
Then Summer - then the Heaven of God -
And then the list is done.
But looking back - the first so seems
To comprehend the whole -...
Tovább
Előszó
I reckon, wen I count at all,
First Poets - then the Sun -
Then Summer - then the Heaven of God -
And then the list is done.
But looking back - the first so seems
To comprehend the whole -
The others look a needless show,
So I write Poets - All.
Emily Dickinson
E sorok írója még emlékszik azokra az időkre, amikor a fiatal leányok ünnepélyes alkalmakkor díszes kis könyvet kaptak ajándékba, hogy annak üres lapjaira beírják azokat a verseket, amelyek különösen tetszettek nekik. Ez a szokás nagyon régi lehetett, még a könyvnyomtatás előtti időkből származott. Nagyon sok költemény megőrzését köszönhetjük ennek: így maradtak fenn például az
igazi kuruc kori versek a Szencsey-kódexnek nevezett gyűjteményben; és az, ami később Széchenyi nagyszerű naplója lett, eleinte nem indult másnak, mint kedves versek feljegyzésének. A szokás idővel, úgy tudom, kiment a divatból, amint átmenetileg a versek is kimentek a divatból, és a fiatalság érdeklődése másfelé fordult.
De ma a közönség megújult kedvvel tekint a költők felé - miért, miért nem, annak megtárgyalása nagyon hosszúra nyúlnék, de mindenesetre bölcs ösztönök vezetik és a kedvenc verseket tartalmazó könyvecske újra aktuálissá válhat. Ez a kötet nem más, mint ilyenfajta kis könyv. Benne vannak azok a versek, amelyeket a kötet összeállítója, ha régi leányzó, gondosan bemásol kapcsos albumjába. Alig van e versek között olyan, amelyhez ne fűzné valami egészen személyes megrendülés emléke; e verseknek jóformán mindegyike vigasztalója volt egyszer egy magányos vagy bánatos órán, vagy pedig titkos és kimondhatatlan sejtelmeket ébresztett benne a világ mélyebb és örök összefüggéseire vonatkozólag.
És ezzel körülbelül el is mondtuk, milyen szempont vezetett bennünket a
versek összeválogatásában. Antológiát szerkeszteni egyrészt nagyon kellemes feladat, mert annyit jelent, hogy hónapokon át nyugodt lelkiismerettel játszadozhatunk azzal, amit talán legjobban szeretünk a világon, a versekkel - de másrészt nagyon hálátlan feladat is, mert minden bíráló külön kívánságlistával veszi kezébe a kötetet, és saját ízlése alapján felveti a kérdést: miért éppen ez a vers van benne az antológiában és miért nem inkább amaz. Mi nyíltan bevalljuk, hogy tisztára személyes érzésünk vezetett a válogatásban. Ez bizonyára a
válogatás gyenge oldala - de egyúttal ez a mentsége is. Hogy melyik a világ objektíve legszebb száz verse, azt senki meg nem mondhatja; mi beérjük a száz szubjektíve legszebb vers kézbe adásával.
Vissza