Előszó
E fordítás első fele Verlaine legmélyebb, legmaradandóbb könyvének, a Sagesse-nek verseit adja - sokat először - a magyar olvasó kezébe.
Élete nagy fordulója, két évi raboskodása után aszkéta-évek...
Tovább
Előszó
E fordítás első fele Verlaine legmélyebb, legmaradandóbb könyvének, a Sagesse-nek verseit adja - sokat először - a magyar olvasó kezébe.
Élete nagy fordulója, két évi raboskodása után aszkéta-évek alázatában írta a költő. A pogány test megtöretése benne is - akárcsak Wildeben - szelleme nagy válságát érleli meg: élesebb, finomabb hallással szomjú a lélek, az érzékek sötét böjtjében nőni és beszélni kezd.
Lándzsaszúrással kezdi a könyvét, ahogy Ady a Minden titkok verseit; Adyban a Minden, itt a Balsors szúrja át a költő szívét. A Jóság versei közt is azok a legrendítőbbek, ahol a költő egyenesen szembeszáll Istennel, hozzá beszél és fülében testi szóval hallja a szavát; a katolikus Verlaine elcsukló szavai könnyesen melegebbek, Ady zsoltárai dísztelenebbül, komoran protestálók.
Verlaine e kötete nehezen talált kiadóra; mikor végre 1881-ben megjelenik, sokáig észre sem veszik, ott porosodik a kiadó polcain. Ma a költő legolvasottabb, legértéktelenebb könyve.
E fordítása is évek óta kész. A könyvkiadás súlyos viszonyai, áldozni nem tudása késleltették megjelenését.
Nem adta teljesen a könyvet; leginkább a száraz, moralizáló darabok maradtak el, s a kötet hatása csak erősebb, teljesebb lett tőle. Második felében Verlaine egyéb köteteiből hoz válogatott verseket, többnyire régebbi fordításomban; egészben, hiszem, nem avatatlan tolmácsa a Sagesse áhitatának, a Verlaine-i szavak különös zenéjének.
Vissza