Mérleg 2006/4.

Előszó

Dupla számunk, mint azt korábban már jeleztük, keretet biztosít egy, a nézőpontok változatosságát tekintve Magyarországon alighanem páratlanul jelentős szöveg közreadására. A Mérleg szokásos terjedelme nem „bírta volna el" azt az önmagában is kisebb könyvnyi értékelő - kritikus és méltató - beszélgetést, amelyet 2005. tavaszán, II. János Pál halálát követően az olasz társadalomtudományi gondolkodás néhány kiemelkedő képviselője folytatott a lengyel pápa szolgálatának hosszú évtizedeiről. „Pró és kontra" rovatunkban nyolc jeles személyiség formál véleményt e korszak meghatározó egyházfő életművéről. Közülük a kortárs szellemi folyamatok iránt érdeklődő magyar olvasók előtt sem ismeretlen pl. Gianni Vattimo katolikus filozófus, a posztmodern „világállapot" teoretikusa, akinek „Túl a kereszténységen (Létezik-e Isten nélküli világ)" c. könyvét a közelmúltban ismertettük (vö. Mérleg, 2004/2. 233.1.), és akinek „a gyenge gondolatról" (pensiero debole) alkotott nevezetes tétele előző számunk egyik érdekes tanulmányának ihletforrásai között is megtalálható (vö. Mérleg 2006/1. 49.1.). A különböző világszemléletű beszélgetőpartnerek - Vattimo mellett Paolo Flores d'Arcais, Emmanuele Severino, Massimo Cacciari és Umberto Galimberti filozófusok, valamint Andrea Riccardi történész, a szociális elkötelezettségű és hazánkban is tevékeny Szent Egyed Közösség alapítója (vö. Mérleg, 2005/4. 365. 1.), a szerzetesség ökumenikus távlatú újragondolásában élen járó Enzo Bianchi és a Vatikán irányvonalához igazodó teológus, Piero Coda - négy alapfogalomra összpontosítanak: a modernitás, a vallás, a politika és az értelem problémáját feszegetve elemzik II. János Pál munkásságát. Egyszersmind merész dilemmát járnak körül: katolikus megújulást kezdeményezett-e a „nagy Wojtila", vagy obskurantista kihívást intézett a századvég emberéhez? Az árnyalt válasz természetesen e két hipotézis közötti gondolati térben keresendő, 01. formálódik meg. - A pápaság jelenkori alapkérdéseihez kapcsolódik „Szemle" rovatunkban XVI. Benedek 2006. őszén nagy vihart kavart regensburgi „iszlám-beszéde" és a beszéd hatását tükröző állásfoglalások keresztmetszete, de éppígy a neves német alkotmányjogász, Ernst-Wolfgang Böckenförde szemnyitogató fejtegetése is a pápai körlevelek (enciklikák) érvényességéről. E számunk másik nagy, tematikus blokkja az áldozat ősi fogalmának értelmezésére vállalkozik, ez volt a témája a nyugati magyar Pax Romana - Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom idei innsbrucki kongresszusának. Az ott elhangzott tartalmas előadások közül Puskás Attila budapesti teológus-professzorét közöljük: „Jézus üdvözítő halála mint áldozat". A fogalom összetett újszövetségi jelentésének aktualitását világítja meg „Elő hagyomány" rovatunkban Pierre Bühler svájci protestáns teológus-filozófus írása. Az áldozat-interpretáció hagyományán belül megkerülhetetlen erőszak-problematikát érinti Andrew Marr anglikán bencés apát elmélkedése is. Vissza