Bacillusok világa

Előszó

A mikrobiológia, helyesebben a bakteriológia történetét már sokan megírták a tudós világ számára, de senki sem kísérelte meg, hogy a laikusok részére ilyen irányú könyvet írjon. Vajjon kit érdekelhet az a kérdés, hogy miképpen fedezték fel a betegségek okozóit és hogyan derítették ki a fertőző bajok elleni védekezés módjait? Pedig bátran mondhatjuk, hogy akik ezeket a nagy problémákat megfejtették, az emberiség legnagyobb jótevői, akik életük kockáztatásával valóban hősies elszántsággal vállalkoztak e nagy feladatok megfejtésére. Ezt a hatalmas munkakört tárja fel előttünk ez a könyv, amelynek írója bámulatos merészséggel vág neki e nehéz és kényes témának és azt hihetetlen ötletességgel - talán egyben nagy szerencsével is - ismerteti meg az olvasóval. Feladatát tökéletesen oldja meg, mert a könyvben lefektetett tudományos megállapítások mindenkinek könnyen érthető formába vannak öntve s játszva ismerjük meg a legbonyolultabb tudományos problémákat és ezek megfejtését is. A szerző könyvét a nagy közönség számára írta: így érthető, hogy sok helyen a közönség szintjéhez száll le, az ő nyelvükön beszél, az ő gondolatköréből választja hasonlatait. Az a közvetlen, jókedvű, látszólag alantjáró, de végeredményében derűs, humoros stílus, amelyet de Kruif az angol eredetiben alkalmazni jónak lát, így érthető meg.
Mikor de Kruif könyvét először olvastam, úgy voltam vele, mint a jó regénnyel, nem tudtam letenni, míg végig nem olvastam; azóta is kedvenc könyveim közé tartozik. Már akkor az volt a meggyőződésem, hogy ezt a munkát feltétlenül le kellett fordítani magyarra is, hogy minél szélesebb köröknek hozzáférhető legyen. De Kruif könyve a tudományos munkáktól, sőt még az eddig megjelent népszerűsítő tudományos könyvektől is egészen elütő, újszerű könyv, amely essaykből összeszőtt kultúrtörténet regénynek is beillik, mert bár egészen különböző korokról és teljesen önálló egyének élete munkájáról számol be, fejezetei között megvan a kapcsolat s az egymást felváltó búvárok munkássága majdnem összefüggő cselekménnyé olvad össze. De Kruif írásmodora is teljesen egyéni: nem ismerek olyan munkát, amely ennyi frissességgel, elevenséggel volna megírva; akárcsak valamilyen elsőrangú szépirodalmi író írta volna, bármennyire elmélyed a tudományos munka megismertetésében, seholsem lesz aprólékos, a kitűzött célt: a tudományos búvárkodás módjának megismertetését sohasem téveszti szem elől. A szakember is sokat tanulhat belőle, de a laikus is elejétől végig élvezettel olvashatja, mert élesen reávilágít a lényegre, ügyesen mellőzve a részleteket. E könyv olvasása közben nemcsak a kór elevenedik meg az olvasó előtt, amelyről a szerző ír, hanem elsősorban az a nagy egyén, akit nekünk bemutat; drámai gyorsasággal követik egymást az események, illetőleg a felfedezések. Vissza