Fülszöveg
-Szia Hank - köszönt a lány - baj van? - kérdezte aggódva az előtte görnyedő öreget, akinek kávébarna arca most leginkább hamura emlékeztette Lenát.
-Figyelj rám - lihegte az öreg -, egész éjjel...
-Baj van, Hank? - kérdezte idegesen ismét.
-Hadd mondjam végig - kérlelte az öreg. -Tíz éve már, hogy magányra ítélted magad - folytatta pedig szép vagy és fiatal. Itt az ideje, hogy...
-Nekem nem kell senki - zokogta gyermekien a lány -, nekem te vagy a családom...
-Tudom - csitította az öreg.
-Nekem olyan vagy, mintha az a...
-Tudom Lena, tudom - mondta Hank -, de én sem leszek fiatalabb, és neked itt van a fiad, akit fel kell még nevelned! Szüksége van rád, ne hagyd őt cserben kérlek!
-Miért beszélsz így, megrémítesz
-Elmúltam hetven... - válaszolta az öreg. - Ígérd meg!
-Mit? - kérdezte Lena.
-Hát azt, hogy bármit hozzon is a holnap, találsz magad mellé valakit, és szeretetben felneveled Joshuát. ígérd meg!
-Jó... - dünnyögte a lány.
-Ezzel nem érem be, ígérd...
Tovább
Fülszöveg
-Szia Hank - köszönt a lány - baj van? - kérdezte aggódva az előtte görnyedő öreget, akinek kávébarna arca most leginkább hamura emlékeztette Lenát.
-Figyelj rám - lihegte az öreg -, egész éjjel...
-Baj van, Hank? - kérdezte idegesen ismét.
-Hadd mondjam végig - kérlelte az öreg. -Tíz éve már, hogy magányra ítélted magad - folytatta pedig szép vagy és fiatal. Itt az ideje, hogy...
-Nekem nem kell senki - zokogta gyermekien a lány -, nekem te vagy a családom...
-Tudom - csitította az öreg.
-Nekem olyan vagy, mintha az a...
-Tudom Lena, tudom - mondta Hank -, de én sem leszek fiatalabb, és neked itt van a fiad, akit fel kell még nevelned! Szüksége van rád, ne hagyd őt cserben kérlek!
-Miért beszélsz így, megrémítesz
-Elmúltam hetven... - válaszolta az öreg. - Ígérd meg!
-Mit? - kérdezte Lena.
-Hát azt, hogy bármit hozzon is a holnap, találsz magad mellé valakit, és szeretetben felneveled Joshuát. ígérd meg!
-Jó... - dünnyögte a lány.
-Ezzel nem érem be, ígérd meg!
-Megígérem.
„A névtelenségből felbukkanó írónő lecsapott ránk! A tévét elfelejthetjük, mert a szereplőket látni, a párbeszédet hallani, a szagokat érezni lehet. Minden érzékszervünket megtámadja Patricia Swoon önéletrajzi ihletésű regénye. Naturalisztikusan szókimondó és kegyetlen, mint a világ ahol élt. Bármelyikünk lehetne Lena, a romlott múltú, makacs New York-i lány. De elég kitartó-e ahhoz, hogy önmagát legyőzze? Nem túlságosan kiábrándult ahhoz, hogy befogadja a jót? Nem túlságosan zárkózott ahhoz, hogy résnyire megnyíljon? ...Nem igaz ez mindannyiunkra?" (Flower Barr)
Vissza