Páter Brown bölcsesége

Előszó

Részlet:
Orion Hood dr., kiváló kriminológus és bizonyos erkölcsi zavarok specialistája volt. Rendelője a scarboroughi kikötőre nézett, hatalmas, nagy világosságot árasztó ablakai földig értek. A láthatáron az Északi-tenger végnélküli, kékeszöld, mintegy márványból faragott fala húzódott egyhangú, mint a girland-díszítés a kerítéseken. S ez a kékeszöld hullámos csík éppen olyan volt, mint Orion Hood unalmasan, kínosan szabályos szobájának rendje. Ne higyjük azonban, hogy Hood dr. lakásából a fényűzést, vagy a poézist kizárták volna. Ezek a dolgok is ott voltak a maguk «megfelelő» helyén, de úgy, mintha sohse változtatnának helyükön. Hiszen volt itt luxus is: egy külön asztalkán nyolc-tíz doboz legkitűnőbb fajta szivar hevert, de olyan bántó tervszerűséggel elrendezve, hogy a legerősebb szivarok a fal felől, a gyengébbek pedig az ablak felől feküdtek. Ezen a fényűzést jelentő asztalkán ott volt mindig egy háromféle szeszesitalt tartalmazó készlet is, erről azonban gúnyos nyelvek azt állították, hogy a whisky, konyak és a rum mindig egy és ugyanazon a szinten maradt az üvegekben. S ami azt illeti, volt itt költészet is: a szoba balszögletében az angol klasszikusok teljes gyűjteményét találhattuk meg, a jobbsarokban pedig az angol és külföldi pszichológusok műveit. De ha az ember kivett egy Chaucert, vagy egy Shelley-t, a kötet hiánya úgy hatott a polcon, mint a hézag egy ember első fogsorában. Nem azért, mintha nem olvasták volna e könyveket. Bizonyára olvasták őket, csak éppen, hogy úgy nehezedtek a helyükhöz, mint a régi templomokban az odaláncolt bibliák. Hood dr. úgy kezelte saját könyvespolcait, mintha nyilvános könyvtárhoz tartoztak volna. Vissza