Patanjali yoga-aforizmáinak kommentárja

Előszó

Mielőtt rátérnénk a jóga - szutrákra, egy fontos kérdéssel kell foglalkoznunk, mégpedig megkeresni a jógin számóra azt a lényeget, amire az egész vallástan támaszkodik. Ugy látszik, hogy a világ szellemi nagyjainak természettudományosan bizonyitott tézisei egybehangzanak, nevezetesen, hogy mi egy pillanatnyi feltételes állapot eredményei és megnyilvánulásai vagyunk, a ahhoz, hogy előrelépjünk, ehhez a határozatlanhoz kell visszatérnünk. Ezt elismerve csak az a kérdés, melyik a jobb, a "feltétlen állapot" vagy a mostani? Vannak elegen, akik ugyvélik, hogy a megnyilvánulásnak ez az állapota ez ember száméra a legmagasabb a gondolkodóknak az a véleményük, hogy egy diferenciálatlan lét megnyilvánulásai vagyunk, s a differenciált állapot magasabb, mint a feltétlen. Ugy vélik, lehetetlen, hogy a feltétlenség bármilyen tulajdonságot birtokolhasson, annak érzéketlennek és élettelennek kell lennie, s csak a differenciált életet élvezettel teljesiteni, ugyhogy ahhoz kell igazodnunk.
Nekünk mindenekelőtt egy másik felfogást kell megvizsgálnunk. Egyike volt a régi értelmezéseknek, hogy ez ember halála után IS ugyanaz marad és összes jó tulajdonságai, - leszámitva a rosszakat - örökké elkisérik. Logikusan átgondolva, ez azt jelentené, hogy az emberek világának az a célja, ezt a világot egy magasabb sikra helyezni, bajaitól megszabaditva, elfogadtatni az éggel. Ez a teória az első pillanatban abszurdnak és gyerekesnek látszik, mivel ez igy nem lehetséges. Nincs jóság gonoszság és gonoszság jóság nélkül. Olyan világban akarni élni ahol minden jó, sehol semmi disszonancia, szanszkritszóval élve: "légüres tér". Az ujabb időkben különböző iskolákban egy másik teória keletkezett. Eszerint az emberiség akarata, folytonos haladásban törekedni a cél felé, mindig csak előre lépve, anélkül azonban, hogy ezt a célt valaha is elérhetné. Ez az ábrázolás, ugyancsak abszurd, bár ügyesen hangzik, de olyasvalami mint "mozdulás egy egyenes vonal mentén", s ez az elmozdulás a végtelenbe vetitve, mindenképpen lehetetlen. Minden mozgás köralakban folyok le. Vegyünk egy követ például és dobjuk ki a térbe. Ha elég ideig élhetnénk kivárni és feltételezve persze, hogy közben semmiféle akadállyal nem találkozik, - visszatérne kezeinkhez. Ezért abszurd az az állitás, hogy az ember akarata az örök haladás. Ha egy egyenest a végtelenbe vetitünk, körbe végződik.. Vissza