Fülszöveg
Karancs Kristóf, a "Látóhegyi asszonyok" nyugtalan festő hőse, visszatér diákkora színhelyére: Sárospatakra. Nem éppen a Kollégiumba, hanem a Rákóczi-vár alkotóházába, mely akkoriban - az ötvenes évek elején - nyitott kaput a "szellem cigányai": a művészi szép kergetői előtt. Félig bohám, félig öregdiák s nem kis részben mindenáron érvényesülésre törő társaságba pottyan. A hangulat, látszatra, könnyed. A vidám zenebonának néhány ifjú író és piktor a karmestere. Ebédnél, vacsoránál véget nem érő viták fortyognak a korfordulóról, a magyarországi változásokról, ám alapjában az igazságot rejtőztető csevegés folyik, jobbadán álvita, szellemi álarcban, miközben béka ugrik ki a tányérból, petárda pukkan a széken. Éjszaka pedig megjelennek a Verestorony árnyai: a Wesselényi szövetkezés részesei, a kivégzett Bezerédj meg a Hóhér, véres talárban.
Kristóf úgy érzi: a hazugság költözött a Verestoronyba, képtelen dolgozni. Különben is űzi a kíváncsiság, hajtja kaland és bor szomja, s...
Tovább
Fülszöveg
Karancs Kristóf, a "Látóhegyi asszonyok" nyugtalan festő hőse, visszatér diákkora színhelyére: Sárospatakra. Nem éppen a Kollégiumba, hanem a Rákóczi-vár alkotóházába, mely akkoriban - az ötvenes évek elején - nyitott kaput a "szellem cigányai": a művészi szép kergetői előtt. Félig bohám, félig öregdiák s nem kis részben mindenáron érvényesülésre törő társaságba pottyan. A hangulat, látszatra, könnyed. A vidám zenebonának néhány ifjú író és piktor a karmestere. Ebédnél, vacsoránál véget nem érő viták fortyognak a korfordulóról, a magyarországi változásokról, ám alapjában az igazságot rejtőztető csevegés folyik, jobbadán álvita, szellemi álarcban, miközben béka ugrik ki a tányérból, petárda pukkan a széken. Éjszaka pedig megjelennek a Verestorony árnyai: a Wesselényi szövetkezés részesei, a kivégzett Bezerédj meg a Hóhér, véres talárban.
Kristóf úgy érzi: a hazugság költözött a Verestoronyba, képtelen dolgozni. Különben is űzi a kíváncsiság, hajtja kaland és bor szomja, s felkerekedve Istókkal,veresréz üstökű, hűséges pennaforgató cimborájával, nekivág ifjúsága városának. Kalandot tetéznek kalanddal, hol a piros csizmás istennő nyomába szegődve, hol pinceszeren áldozva Bakkhosznak, hol a titkon mulató vármegy szépe testőréül szegődve, hol az utolsó Bodrog-parti veres lámpás ház széplányait vigasztalva-búcsúztatva. Rangrejtve barangolnak, a mámor és a játékos kedve felleghajtójába burkolózva, szorongatott helyzetükben hajósoknak - pataki tengerészeknek álcázva békétlen személyüket.
A "Pataki tengerészek" voltaképpen a "Látóhegyi asszonyok" folytatása, újmódi kópéregény trilógia második kötete, melyet rövidesen követ "Az istennő ölében": Karancs Kristóf legújabb kalandja.
Vissza