Patak Csoport

Előszó

Az elmúlt évtizedekben Magyarországon számos művésztelep, művészközösség létezett. Az intézményes keretek közé szervezettek felülről irányítva működtek, többnyire bepötytyentett kakukkfiókákkal, kényelmetlenné téve a közös munkát.
A stílusazonosságra, személyes rokonszenvre építő művészcsoportok előbb-utóbb önmagukat oszlatták fel, hiszen az egyes pályaképek megváltoztak, az évek folyamán többen elléptek az alakuláskor felvállalt stíluseszménytől, vállalhatatlanná váltak az eredeti célok, a tagok egyéni utakra léptek.
Talán csak a szentendrei Vajda Lajos Stúdió élt túl minden vihart. Több mint negyed százada van jelen a hazai művészeti életben. Az ok egyszerű: nem szabtak szabályokat, mellőzték a protokolláris merevségeket, befogadtak szinte bárkit, akiben progresszív szándékot sejtettek, s harag nélkül engedték el azt, aki menni akart.
Amikor a Patak Csoport Somogyi György festőművész műtermében megalakult (1994-ben) nem adott ki manifesztumot, nem vázolt fel sem rövid, sem hosszútávú terveket. Mivel azonban úgy gondolta, hogy a "minőség esztétikai kategória" (Melocco Miklós szóhasználata) minőségi művészet létrehozását tűzte ki célul, lehetőleg minél távolabb a politikától.
Az alapítókat - akik valamennyien a pálya derekán jártak - csupán a személyi barátság, egymás (egyébként meglehetősen eltérő) erősen mozgásban lévő életművének tisztelete kapcsolta össze, s az a vágy, hogy nyaranta együtt dolgozhassanak előbb Sárospatakon, majd később Gubis Mihály által életrehívott Kertalja Művésztelepen, a zempléni hegyek között meghúzódó apró faluban Fony-ban. Vissza