Képes Krónika 1920. június 8.

Előszó

— Ebben a kertben vettünk búcsút egymástól — kezdte rövid hallgatás után a római. — «Az Úr békéje legyen veled!...» Ezek voltak utolsó szavaid. «Az iste­nek őrizzenek!» — feleltem én. Emlékszel-e? Hány év folyt le azóta?
— Öt — felelte a zsidó, szórakozottan a szökőkút vizébe bámulva. — Emlékszem a válásra; te Rómába mentél; láttalak felugrani és sírtam, mert szerettelek. Az évek elmúltak s te kiművelve és fejedelemkép jöttél
vissza hozzám. És mégis__mégis... azt kívánom: bár
az a Messzala volnál, aki távozott!
A római elfintorította az orrát és hosszabban vontatta a szót, midőn felelt:
— Nem, nem: sehogyse értelek, Júdám. Miben nem vagyok az a Messzala, aki voltam? Rómában hallottam a világ legnagyobb logikusát. Tárgya a vitatkozás volt. Egy mondatára emlékszem: «Értsd meg ellenfeledet, mielőtt felelsz neki». Értesd meg hát magadat te is, hogy megcáfolhassalak.
Az ifjú elpirult a reászögezett cinikus tekintet alatt; de azért határozottan mondta:
— Te, amint látom, hasznodra fordítottad a jó alkalmakat; sokat tanultál tanítóidtól. Mesteri könnyedséggel beszélsz, de a szavaid fullánkosak. Az én Messzalámnak, mikor elment, nem volt méreg a természetében; a világért sem sértette volna meg jó barátjának az érzelmeit.
A római mosolygott, mintha bókot kapott volna és gőgösen fölvetette patriciusi fejét:
— Ó, édes júdám, ne kerülgesd a forró kását és légy egyenes. Miben sértettelek meg ?
A másik mélyet lélekzett s a dereka körül levő zsinórt tépdesve felelt:
— Az öt esztendő alatt én is tanultam valamit. Hillel ugyan nem fogható ahhoz a logikushoz, akit te hallgattál és Simeón és Sammaj is bizonyára kisebbek mesterednél a Fórum tőszomszédságában. A főiskolán megtanítottak arra, hogy Judea nem az, ami lenni szokott. Tudom a különbséget, mely a független királyság és a jelentéktelen Judeatartomány közt van. Alábbvaló, hitványabb volnék, mint egy szamaritán, ha nem sértene hazámnak lealacsonyítása. Iszmael ugyan nem törvényes főpap és nem is lehet az, míg a nemes Hannás él. De azért ő is lévita; a választottak egyike, és aki kigúnyolja őt...

Vissza