Előszó
Részlet a könyvből:
GRÓF APPONYI ALBERT ÜNNEPI BESZÉDE BEETHOVEN HALÁLÁNAK 100-IK ÉVFORDULÓJÁN.
Beethovenről emlékbeszédet mondani! Mikor felszólítottak, vállalkoztam reá, mert a lelkesedés...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
GRÓF APPONYI ALBERT ÜNNEPI BESZÉDE BEETHOVEN HALÁLÁNAK 100-IK ÉVFORDULÓJÁN.
Beethovenről emlékbeszédet mondani! Mikor felszólítottak, vállalkoztam reá, mert a lelkesedés vitt meggondolatlanul előre. De mikor bekövetkezett, aminthogy bekövetkeznie kellett, a meggondolás, láttam, hogy a feladat emberfölötti, vagy legalább is: szófölötti. Majd ha valamikor a századok folytán ismét születik egy zenei lángelme, Beethovenhez hasonló, akkor az a zene nyelvén emelhet méltó emléket Beethovennek. De aki ezt a nyelvet nem beszéli, aki a közönséges szóra van utalva, az nem oldhatja meg a feladatot; a gát nemcsak egyéniségének törpesége, de főleg a kifejezési eszköznek idegensége, alsóbbrendűsége azzal a nyelvvel szemben, amelyen Beethoven beszélt. Ennek a nyelvnek országa ott kezdődik, ahol a mienké végződik. Igaz, hogy a zene technikáját a közönséges beszéd eszközeivel magyarázzák, zeneműveket technikai szempontból közönséges szóval bírálnak; de a zenei ihlettséget, a zene lényegét: ezt a mi szavunk kifejezni nem tudja; a bírálat is csak odáig jut, hogy megállapítja annak jelen voltát, vagy jelen nem voltát; tovább nem mehet, ennél a határnál elhallgat.
Pedig nékem éppen ezt kellene Beethovenről szólva előadnom, nem művészeti technikáját, amint azt oktatási célokra magyarázzák; hiszen nem vagyok én zenetanár és önök, t. hallgatóság, nem akadémiai tanulók. Nem ez az oldala Beethoven alkotásainak érdekel minket, nem ebből a szempontból ünneplünk, nem ez teszi őt az egyetlenné, a hegylánc legmagasabb csúcsává, a misztikus magassággá, melyre áhítatos félelemmel és remegő meghatottsággal tekintünk: nem ez, sem egyáltalában semminemű részlet; hanem a lényeg, az a megközelíthetetlen lényeg, az a természete az ő géniuszának, hogy ő általa nyilt meg az emberiségnek a zene legbensőbb szentélye, ő általa vált az elvont zene nyelve legérthetőbbé, legáthatóbbá, legmegrendítőbbé, de egyszersmind a mi nyelvünk szavaira legkevésbbé lefordíthatóvá.
Vissza