Pásztó mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása

Előszó

A „Tanulmányok Pásztó történetéből" című sorozat jelen kötete tulajdonképpen az 5/1. kötetben megjelent feldolgozás egyik alapvető forrását, az egyházi anyakönyveket tartalmazza kisebb kiegészítésekkel. Jelentősége elsősorban a helytörténeti kutatás számára lehet. Egyfajta speciális demográfiai, névtani és családtörténeti forrásközlés, miután az 1693-1770 közti pásztói római katolikus egyházi anyakönyveket nem eredeti formájukban közli, hanem családokba rendezve. Ez az a forrás, amelybe a település valamennyi lakosa belekerült, függetlenül attól, hogy gazdag volt-e, jelentős hivatalt viselt-e, voltak-e maradandó emlékű tettei vagy sem. Azt bizonyítja tehát, hogy minden család egyformán régi. Régi családi bibliák borítójának belső oldala bizonyítja, hogy mindig benne volt az emberben az az igény, hogy a családtagjai életének három fordulópontját megörökítse. Az elődök számontartása az ősidőktől nyomon követhető. Gondoljunk csak az előbb említett Bibliára: mind az Új-, mind az Ótestamentumban hosszú nemzedéklistákat olvashatunk. A könnyebb eligazodás végett a rekonstruált családok az ábécé sorrendjében követik egymást. Az adatok feldolgozásának keretéül a kiscsalád - vagyis apa, anya, gyerekek - szolgált. Végeredményben minden nyomdailag ritkán szedett személynév után álló adatsor egy-egy család népesedéstörténete. E történet annál teljesebb, minél közelebb esik első adata a névtár kezdő időpontjához. A jelen kutatást lezáró 1770. évhez közeli években létrejött családoknál már értelemszerűen csökken a hozzájuk köthető események száma. Miként használhatjuk, hogyan olvassuk a névtárat? Vegyünk egy példát. A Csima nevű család(ok) Pásztóval az 1710-1760-as években álltak kapcsolatban. Bár a családfők neve mellett álló adatok csak az 1730-as évektől utalnak e kapcsolatra, azonban ha visszakeressük a II. alatt szereplő házasságra lépett nők adatait a megadott családfőnél, akkor kiderül az említett időpont. I s t v á n, mivel nem itt házasodott, valamelyik környékbeli településről hozhatott menyasszonyt. Arra is következtethetünk, hogy csak ideiglenesen lakhattak itt, mert csupán egy születési adat vonatkozik rájuk. Amennyiben nem költöztek el, életüket a későbbi anyakönyvek tartalmazzák. Vissza