Fásítsuk az Alföldet

Előszó

Részlet a könyvből:
A világháború elvesztését követő trianoni békeszerződés országunk területét annyira megcsonkította, hogy az évszázadokon át kialakult gazdálkodási rendszerünket is szükségszerűen meg kellett változtatni.
A háborút megelőző időkben ugyanis a gazdálkodás rendszere és megoszlása az osztrák-magyar monarchia ellátási helyzetébe bekapcsolódva alakult ki, de általában megfelelt egyúttal - a monarchia egyes országain belül - az akkori adott körülményeknek is. Különösen állott ez országunknak fával és gabonával való ellátásánál, mert amíg az ország határmenti területei fedezték a faszükségletet, addig a belső részei termelték a gabonát.
Ez a helyzet az alföldi területek gazdaságos kihasználásának nem felelt meg teljesen, mert hiszen nagy területek voltak kihasználatlanok vagy csak kevés hasznot hajtók s így más termelési ág hiányában azoknak beerdősítése már akkor is szükséges lett volna.
Bizonyos kezdeményezések egyes vidékeken történtek is, számottevő munka azonban ezen a téren szórványos esetektől eltekintve nem indult meg.
Az első lökést a fásítás megindítására az 1923. évi XIX. t.-c. adta meg, amely törvénybe iktatta az alföldi területek egy részének befásítását.
A földmívelésügyi kormányzat - a törvény rendelkezéseinek megfelelően - meg is kezdette évi 1,5 millió pengős költséggel a 15 évre terjedő fásítás végrehajtását. Az ország pénzügyi helyzete miatt lecsökkentett hitel azonban a fásítást megakasztotta s a legutóbbi években végzett munkálatok csak arra terjedtek ki, hogy az előző években végzett munka és befektetés teljesen veszendőbe ne menjen. Vissza