Pásztázó alagúteffektuson és erőkölcsönhatáson alapuló mikroszkópia műszertechnikai megfontolásai és méréstechnikai problémái

Előszó

A XX. század közepe felé úgy tűnt, hogy elérkeztünk a mikro és a szubmikro világ megfigyelésének felbontási határára. A fénymikroszkópoknál a megfigyelésre használt fény hullámhossza szabta meg a határt, míg a szubmikro világban a Heisenberg relációk adták meg a korlátokat. Ezen a helyzeten nagymértékben változtatott a 80-as évektől kezdődő időszak, melyben új méréstechnikák alakultak ki, melyek vagy elektromos vezetőképességre, vagy egyéb lokális kölcsönhatásra épültek. Disszertációmban célom - ennek az új területnek az irodalmi összefoglalásán túl -, hogy bemutassam azokat az eredményeket, melyeket ennek az új technikának megfelelő értelmezésében értem el.
Ennek a munkának során többször kellett olyan műszer- és rendszerfejlesztéssel foglalkoznom, amelynek segítségével túl lehetett mutatni az éppen akkor meglévő alkalmazott technikákon. Természetesnek lehet venni, hogy egy ilyen, elsősorban biológiai alkalmazásokra kiterjedő munkában számos nemzetközileg ismert biológussal, kémikussal dolgoztam együtt. Az eredmények, melyeket bemutatni szeretnék, magasszintű csoportmunka folytán jöttek létre, ahol az én feladatom főként a villamosmérnöki tevékenység volt. Ehelyütt is szeretném megköszönni minden munkatársamnak azt az őszinte és célratörő együttműködést, mely eredményeinket létrehozta, és azt a légkört, amelyben az elmúlt több mint öt évben dolgozhattam. Vissza