Pasteur

Előszó

Részlet a könyvből:

Gyermekkor.
Louis Pasteur paraszti őseinek szülőföldje a szemhatár peremén tűlevelűekkel szegélyzett rónaság volt: a tekintet messze kalandozhatott ezen a tájon. Nemzetségének első nyomaira a tizenhetedik században találunk Franche-Comté egyik kis falujában, Nozeroy közelében. Még egy századdal később is Udressiers gróf jobbágyai voltak a Pasteur-ök ; a gróf «különös kegyből» a tímársegéd Claude-Etienne Pasteur-nek megfelelő váltságdíj fejében megadta a kért felszabadítólevelet. Ez a Pasteur megtette a magáét, hogy a király alattvalóinak számát növelje : tíz gyermeke volt, közülük az egyik Louis Pasteur szépapja. Jean-Joseph nevű unokája volt ugyanis nagy hősünk derék apja. Rendkívüli tehetségű fiának életében jelentős szerepe volt. őszinte, melegszívű ember és a legjobb apa volt. Hálából meg kell róla is emlékeznünk. Az egyszerű ember képe elevenedik meg előttünk, aki apai kötelességét annyira komolyan vette, hogy ez sarkalta, ez emelte őt mintegy önmaga fölé s tette méltóvá fia érdemeihez, melyeknek útját egyengette. Vannak lángelmék, akiknek erejét próbára teszi a család szűk látóköre és megnemértése elleni küzdelem, akik nem apjuk segítségével, hanem apjuk ellenére lettek nagy emberekké. Pasteur esete ennek éppen az ellenkezője. Apja halála után szinte siratóénekben szólogatja őt: «Óh, szegény apám, boldoggá tesz az a gondolat, hogy hálámat leróhattam».
Vissza