Forgóajtó

Előszó

Részlet:
A rácsokon keresztül beszűrődött az őszi utca. Fények rohantak végig, elvillanó sugaruk megtört az üvegen, egy színes villanycsóva percenként kigyúlt s aztán elaludt. Este volt, meglazultak a körvonalak, a reggel s a délután keményebb lendülete után megszelidült a ritmus. Az emberek még ott álltak szokott munkahelyükön, de már várták, hogy hazamehessenek. Már csak tétlen, lézengzésben eltelő negyedórák vannak előttük, néhány altiszt gyűlik össze a kapulajában a portás körül, beszélgetnek a kocsivezetőkkel, egy sofőr átjött a szomszéd intézetből, tőle idegen híreket hallhatnak. A kapus csak félig tartozik közéjük, neki majdnem örökös a szolgálata: itt lakik, a kis fülkéből nyílik szobája, az előtérbe ilyenkor előtörnek a sovány, kispolgári disznótorra emlékeztető szagok. Vissza

Fülszöveg

FORGÓAJTÓ mint a nagyvárosi élet jelképe embersorsokat indít és irányít. Passuth László legújabb regényének központja szintén a forgóajtó. A bankpalota márványlépcsőjén lejön egy ember, kilép az esti utcába, felnéz a világos ablakokra: búcsúzik. Míg külföldi tárgyalásra készül - megelevenedik előtte kis világa, melynek izgalmas légköre, sajátos embertípusai s háromnegyedszázados története mindeddig rejtve maradt a legtöbb olvasó előtt. A nehéz utazásra készülő Ádám lelkiismeretének válságai között megbízása arra kényszeríti, hogy ingatag, de zseniális főnökének tervét hajtja végre, melynek tragikus körvonalai előtte csak most bontakoznak ki. Svájc havasi világa tisztaságában a nagy, nemzetközi színjáték szereplői: a különös szobrokat mintázó csodálatos Kira, Ágnes, a világjáró újságíró s a csendes Márta, aki hivatali szobájának árnyékaiból emelkedik ki. Ám ugyanakkor feltűnik a két „idegen" is: a bölcsen humánus volt miniszter s alantasa, a levantinus - szerepének ferdeségével. Közben az olvasó egyre erősebben érzi annak a nagy, átfogó egyéniségnek a súlyát, akinek hatása alol nem tudtak sohasem megszabadulni az intézetben a „régiek". Az a világ, melyet a történet fog össze - a legkülönösebb sorsú s életformájú emberek küzdőhelye. A fojtott líra, mely végigvonul rajta, bizonysága annak, hogy az író évtizedek élményanyagából merített akkor, amikor kiformálta az „igazgatók lázadásának" különös történetét. Passuth Lászlót közönségünk inkább mint történeti regények íróját ismeri az Esőisten siratja Mexikót a Nápolyi Johanna s a Bíborban született nyomán. Ám ezek az írói képességek itt sem halványodnak el: képei történeti mélységükben ábrázolják a második világháború kitörését megelőző esztendőket, azt a különös kört, melynek az író a „Forgóajtó"- ban tárja elénk mesterien írt regényes fejezetét. Vissza