Passim 2000/1.

Előszó

A Passim jelen különszáma az 1999. november 18-19-én Pécseit megrendezett Intellectus Quaerens című második Vidrányi Katalin-emlékkonferencia beérkezett anyagát adja közre. Az első Vidrányi Katalin emlékkonferencia Ordo amoris - amor ordinis címmel még 1994 októberében zajlott le szintén Pécsett, ahol a filozófus élete utolsó éveiben tanított. Azelőtt mintegy két évvel egy, a Janus Pannonius Tudományegyetem Spiritualitástörténeti Programja keretében rendezett kisebb pécsi kollokviumon Vidrányi Katalin maga is brilliáns előadással szerepelt. Ezek az előzmények bátorítják fel s egyben kötelezik a szervezőket, hogy továbbvigyenek egy olyan hagyományt, mely vitathatatlan értékeket hordoz.
Természetesen nem véljük azt, hogy Vidrányi Katalin olyan meghatározott, egzakt módon körülírható tudományos patrisztikai kutatásokat folytatott, amelyeknek kézzel fogható eredményeire mint alapra építkezhetnénk. Személyisége, viszonya a teológiához, patrisztikához, filozófiához más természetű volt, hogysem ilyen egyértelmű, pragmatikus eligazodást nyújthatott volna. Közismerten nem író filozófus volt, olyan gondolkodó, akinek egyetemi előadásai a hetvenes évek végén az ELTÉ-n tömegeket vonzottak, s aki ugyanakkor nem ritkán egyszemélyes szemináriumokon nyilatkozott meg. A fönnmaradt tanulmányaira jellemző rendkívül kifinomult, ugyanakkor karakteres nyelvi, stilisztikai érzékenység mutatja, a szóbeliség előnyben részesítése nála nem valamiféle hiányosság elrejtéseként értékelendő. Többen igyekeztek már fölfedni azokat a jellemzőket, melyek gondolkodását, filozófusi habitusát meghatározták. Nehéz ezekhez bármit is hozzátenni, de talán megkockáztatható az a hipotézis, miszerint a műalkotások világából átvett „stílus" fogalma segítségünkre siethet. Az egzakt tudományokban a stílus mindenekelőtt a személytelen matematikai eleganciát jelenti, a filozófiában azonban egyfajta élettelibb intenzitást, melyet a tiszta tudomány és a személyes élményvilág, életfilozófiai beállítódás sajátos szimbiózisa eredményez. Életteli stílushoz azonban csak kevesen jutnak el, s ők is csak kivételes alkalmakkor. Vidrányi Katalin olyan filozófus és teológus volt, akiben ez az intenzív stílus, belső erő föllelhető volt. Ennek megfelelően kérdései is egy kicsit mások voltak, mint a személytelenül objektív tudomány kérdései, s útkeresései, válaszai úgyszintén. A régi teológusok alakjait nem annyira leképezni, fotografálni kívánta, mint inkább sajátos nézőpontból megragadni. Vissza