Fülszöveg
Robert Pinget (1919-1997) svájci származású francia író, az 1950-es évektől Párizsban él.
Festőművésznek és csellistának indult, azonban 1950 körül végérvényesen az irodalommal jegyezte el magát.
1951 és 1997 között harminchárom kötetet adott közre: regényeket, elbeszéléseket és színműveket, kizárólag a párizsi Minuit könyvkiadónál, amely már akkor is az irodalmi avantgárd kísérletezés fellegvára volt, amint mindmostanáig az.
Magyarul eddig két regénye jelent meg.
Alain Robbe-Grillet, Michel Bútor és Claude Simon mellett Róbert Pinget a francia Új Regény első és második hullámának világszerte elismert, számos nyelvre fordított képviselője. Sámuel Beckett barátja volt, kölcsönösen fordították egymást.
Robert Pinget: „Számomra mindig a címadás volt a legnehezebb. Először befejeztem a munkát, ezután kezdtem gondolkodni a címen.
Mindez a szóban forgó könyv esetében is így történt. A munka végeztével eszembe jutott, hogy e regény megírása közben állandóan J. S. Bach hatalmas c-moll...
Tovább
Fülszöveg
Robert Pinget (1919-1997) svájci származású francia író, az 1950-es évektől Párizsban él.
Festőművésznek és csellistának indult, azonban 1950 körül végérvényesen az irodalommal jegyezte el magát.
1951 és 1997 között harminchárom kötetet adott közre: regényeket, elbeszéléseket és színműveket, kizárólag a párizsi Minuit könyvkiadónál, amely már akkor is az irodalmi avantgárd kísérletezés fellegvára volt, amint mindmostanáig az.
Magyarul eddig két regénye jelent meg.
Alain Robbe-Grillet, Michel Bútor és Claude Simon mellett Róbert Pinget a francia Új Regény első és második hullámának világszerte elismert, számos nyelvre fordított képviselője. Sámuel Beckett barátja volt, kölcsönösen fordították egymást.
Robert Pinget: „Számomra mindig a címadás volt a legnehezebb. Először befejeztem a munkát, ezután kezdtem gondolkodni a címen.
Mindez a szóban forgó könyv esetében is így történt. A munka végeztével eszembe jutott, hogy e regény megírása közben állandóan J. S. Bach hatalmas c-moll orgona Passacagliáját hallgattam. Némi habozás után ezért adtam végül a Passacaille címet e kötetnek."
Ahogy a dm metaforája hidat ver irodalom és zene között, utalunk rá, hogy e művet, ezt a költői prózát, másképp kell olvasni mint a többit, illetőleg inkább „hallgatni" kell, mint hagyományosan olvasni.
Vissza