Partium

Előszó

Részlet a könyvből:

"Királyhágómellék: országrész a két haza között
A Királyhágó (Pasul Piatra Craiului, 586 m) a Réz-hegységnek a Sebes-Körös völgye felé nyúló nyerge, mely a köztudatban Erdély kapujaként híresedett el. Inkább szimbolikus, mint valóságos határpont: itt kerüli meg a Nagyvárad-Kolozsvár műút a Sebes-Körös völgy szűkületét. Erdély régi határa a hágótól 15 km-re keletre, Körösfeketető (Negreni) és Csúcsa (Ciucea) között húzódik.
A Kárpát-medencét több mint egy évezreden át a Magyar Szent Korona politikai egysége töltötte ki: Hungária, a történelmi Magyarország. A Kárpát-gerinc természettől adott határvonala azonban nem mindig és nem mindenütt jelölte egyben a magyar állam politikai határát is. Magyarország fogalma a Kárpát-medencénél szűkebb jelentést hordozott: Alsó-Magyarországra (Dunántúl, Dunáninnen) és Felső-Magyarországra (Tiszáninnen, Tiszántúl) oszlott. Az anyaországhoz koronként változó kiterjedésben kiegészítő részek - Erdély, Szlavónia, Határőrvidék - és társországok - Horvátország, Dalmácia, Bosznia, Szerbia, Havaselve, Moldva, Bulgária, Galícia, Lodoméria - kapcsolódtak. Erdély és Szlavónia csak a távolság okán különültek el az ország belsejétől: túl messze feküdtek Buda-Esztergom-Székesfehérvár vidékétől ahhoz, hogy közvetlenül onnan irányíttassanak; ezért az erdélyi vajda és a szlavón bán személyében közbülső irányítási szint iktatódott közbe. Jogállásuk, belső rendjük az ország magterületével lényegében azonos volt. Horvátország státusa külön törvényhozó gyűlést is feltételezett; később Szlavóniával összeolvadva valóságos autonóm társországgá alakult. A többi társország csak laza hűbéri szálakkal kapcsolódott Hungáriához: a magyar királyok uralma csak oly mértékben érvényesülhetett, amennyire ezt a szomszéd nagyhatalmakkal (Bizánc, Lengyelország, később az Oszmán Birodalom) szembeni erőviszonyok megengedték." Vissza