Parthenon 11. füzet

Előszó

Wolkenberg Alajos emlékezete.
Felolvastatott az 1935 november 17-én tartott ünnepi ülésen.

Még be sem hegedtek a sebek, melyeket nagynevű elnökünk, Pauler Ákos halála ütött lelkeinken és már ismét mély gyásza van a Parthenonnak. Pauler érdemekben gazdag utódja elnöki székünkben, Wolkenberg Alajos is itt hagyott bennünket. Mai első összejövetelünkön, melyet elhunyta óta tartunk, legyenek az első szavak, melyek e székből elhangzanak, az ő nemes karakterének, nagy tudásának, el nem múló emlékének szentelve. Wolkenberg korai halálával a Kismagyarország egy nagy értéke szállott sírba. 1871-ben Szatmáron született s megyéjéhez, szülővárosához mindhalálig hűséggel és szeretettel ragaszkodott. Rendíthetetlen hite, kivételes képességei a papi pálya felé vonzották s középiskolai tanulmányainak elvégzése után Bécsbe került a Pázmáneumba. Ez a nagyszerű iskola, amely annyi kitűnőséget adott a katolikus Egyháznak, megalapozta Wolkenberg páratlanul nagy teológiai tudását. Életét a fáradhatatlan tudományos búvárkodásnak áldozta fel és azokon az intellektuális pályákon, melyeken működött, szinte egyedülálló, a legerősebb fizikumot is megőrlő munkásságot fejtette ki. Egyike volt a legszorgalmasabb, legdolgosabb embereknek. Hajnalban kelt, a kelő nap első sugarai már íróasztalánál találták ezt a kitűnő papot és a késő éjtszaka sem hozta meg számára a pihenést. Szünet nélkül dolgozott, alig aludt pár órát. Szatmáron, mint teológiai tanár működött, de a közfigyelem hamarosan felé irányult és mindenki elégtétellel fogadta, midőn a Pázmány Péter tudományegyetem hittudományi kara meghívta először a hitszónoklat, majd az erkölcstudományok katedrájára. Kitűnő hitszónok volt. De nemcsak a templomi szószékre, hanem minden egyéb előadására is a leglelkiismeretesebb komolysággal és a legkisebb nüanszokat is kidolgozó alapossággal készült. Beszédeinek kéziratait eltette és halála után ládaszámra találták ezeket az értékes feljegyzéseket. De működésének súlypontja mégis elsősorban a tudományos térre esik. Különösen azok a tudományos problémák foglalkoztatták, melyek a lelkiélettel, annak sokszerű, úgyszólván megoldhatatlan miszticizmusával függöttek össze. Egyetemi tanulmányainak befejezése után jelent meg első nagyobb tudományos műve a spiritizmusról, mely téma csakúgy, mint annak rokonszakmái az okkultizmus és az antropozófia, holtanapjáig legnagyobb mértékben lekötötték a figyelmét és nagyértékű tudományos könyvei megírásához vezettek. Vissza