Párosan szép...

Előszó

Régóta ismert dolog, hogy a képek beszélnek egymáshoz. Befolyásolják egymást. A képek egymásutánisága akarva vagy akaratlanul több és más jelentést hordozhat, mint ugyanazok a művek külön-külön. Aki készített már művészi szekvenciát, fotóesszét vagy képriportot, az pontosan tudja, mekkora artisztikus erő rejlik a képek beszélgetésében. Ezúttal rendhagyó képpárbeszédet nyújtunk át az olvasónak: a Magyar Fotóművészek Szövetsége ezredkezdő fényképmustráját szedte a kötet és a könyvnek apropót adó kiállítássorozat szervezője-szerkesztője, Tóth József képpárokba. A párosítás oka roppant egyszerű volt: a stílusban, ízlésben, műfajban szükségszerűen elképesztően heterogén anyagot valamiféle formába kellett önteni. Több mint 160 magyar fotográfus, a Szövetség tagjai adták oda egy-két képüket, hogy együtt szerepeljenek, méressenek meg, viseljék el az összehasonlítást a többiekkel. Olyanokkal esetleg, akiket nem is ismernek, akiktől - legalábbis első hallásra úgy gondolhatnánk - talán közelíthetetlen távolságba képzelik magukat. S lám, az áthidalhatatlannak látszó nemzedéki, alkotói, mentalitásbeli különbségek nem feszítik szét a könyv kereteit, s bár a párok bizony gyakran afféle „furcsa párok", mégis beszédbe elegyednek egymással. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a Párosan szép című vállakózás nemcsak a magyar fényképezés XXI. század eleji állapotáról tud érvényeset és újat mondani, de izgalmas gondolatokat ébreszt a fotográfia századeleji alapkérdéseit illetően is. A képek már párbeszédbe kezdtek, talán érdemes volna követni a példájukat. Vissza